Fedorékra persze, hogy emlékszem. A "nagy" Fedor itt melózik a szegedi klinikán, pszichiáterként. Legalább is  pár éve még ott volt. nagy néha látom az utcán, de nem ismer meg minket, mi pedig nem erölködünk.

Flambárra emlékszem, engem nem tanított, de sajna' a nevét még Kriszti sem tudja. De meglehetősen bizar figura volt a foncsorozott szemüvegével, amint sajátos lépteivel elsuhant a földszinti büfé előtt álló sor mellett.

Valóban ez volt a stílusa, és ilyen volt a dumája Lehónak. Legutóbb a Ká-ban volt az érettségi találkozónk, azon is ott volt, nem sokat változott. 

Akit viszont nagyon nem kedveltem az Pogány volt, a dióolajos lekent fejével. Mi sokat szívtunk miatta. Hasonló módon Hidas is elég sajátos jellem volt. De a felesége az tényleg remek ember volt. Engem rövid ideig tanított, mert szülni ment, de a szemvillanásaiból is lehetett érezni, hogy nagyon ott van a tantárgya "közelében". Magyart tanított.  A biológiát nálunk Dús tanította, és az apósoméktól elhozott "Barcikai Közélet" c. lapban volt vele egy interjú.

Olyan ez a gimis téma, mint a katonaságosdi. Jönnek elő a nagy történetek, de ugyanazt ismétli az ember. Ez az öregedés :-(  Én mnindenesetre nem szerettem gimibe járni, de érdekes módon az osztálytársaimat ma is kedvelem. Sokakkal ma is ott folytatjuk a dumálást, ahol abbahagytuk, pedig már felnőtt gyerekeink vannak.