"Mondanál egy ilyen rádvonatkozó utasítást? "

 

Hát, nagyon kell gondolkoznom, hogy akár egy is az eszembe jusson.

 

Persze hogy sokkal hamarabb  el kellett volna menni, csak nem akartam lázadni a tekintélyek ellen.

Ahogy hallgattam a tanításokat, úgy torzult a személyiségem. Idővel megtanultam, hogy a vezetés szerint mi a helyes, és igyekeztem megfelelni az elvárásoknak.

Konkrét utasítás volt például, hogy UP-től kérjek bocsánatot. Nem mintha rossz dolog lenne a bocsánatkérés, de UP mondott nekem valamit, hogy mit tegyek a nyíregyházi gyüliben, ami azért nem valósult meg, mert nem is járhattam a nyíregyházi gyülibe, mivel eltanácsoltak, amikor megjelentem.  Mégis bocsánatot kellett kérnem, és amikor UP furcsán nézett rám, hogy mi van?, akkor nem mondhattam, hogy ezt a hülyeséget SzZ találta ki, csak annyit mondhattam, hogy bocsánatot kérek.

Volt még sok kis apró ügy, ami együttesen kedvezőtlen irányba torzította a tudatomat.

Mindig annak volt igaza, aki magasabban volt a hierarchián. Soha nem az igazság számított, hanem hogy ki a tekintélyesebb.

Volt egy ügy, amiben sárosnak éreztem magam, de a sértettek a hierarchián többnyire alattam voltak. Szerettem volna a gyüli nyilvánossága előtt bocsánatot kérni tőlük.

SzZ azt mondta, hogy á, nem érdekes, ne foglalkozzak vele. Én meg erőlködtem, hogy de igen, SzZ pedig mondta, hogy de nem.

Aztán egyszer, egy összejövetel előtt üzent egy szolgával, hogy kérjek bocsánatot nyilvánosan amiatt a dolog miatt.

 

Kifejezetten SzZ utasítására költöztem „keresztény albérletbe”.

Engedélyt kellett tőle kérnem, hogy házicsoportba járhassak, de azt mondta, hogy még várjak. Aztán ő szólt, hogy most már járjak.

Vállalkozó akartam lenni, de azt mondta, hogy ne legyek vállalkozó.

De a legjobban az fáj, hogy SzZ folyton beleokoskodott a magánügyeimbe.  Ha nem így tett volna, akkor ma már többgyerekes családapa lennék, így meg sehol semmi.

Hogy VK nem jött be mint feleség, az igaz, de az is az én bajom, nem az övé.

De azóta 7 esetben hiusította meg így-úgy, hogy végre normálisan megnősüljek.

 

’92-ben egy lakótelepen laktam. Egyszer csak csodálatos dicséret szűrődött ki egy közösségi házból, ugyanis VM-ék Istentisztelete zajlott. Olyan közel mentem, amilyen közel csak lehet. Legszívesebben bementem volna és bekapcsolódtam volna a dicséretbe, annyira vonzott a dolog. Valaki kiszúrta, hogy ott ólálkodok, kijött hozzám, és behívott.  Akkor SzZ már haragudott VM-ra, mivel befogadta a ’92-es emigrációt. Tudtam nagyon jól, hogy SzZ mit szólna ha látna, úgyhogy nem mentem be, amitől viszont szenvedtem.

Aztán két évvel később már eljárogattam VM-ékhoz. Szombatonként jártam oda, mert a szívem annyira húzott oda, hogy már nem foglalkoztam azzal, hogy SzZ mit szólna, ha tudná. Vasárnaponként meg jártam SzZ gyülekezetébe, kötelességből.

SzZ utasítására fejeztem be a VM-ékhoz való járogatást, és választottam inkább a „hűséget”.

 

Amikor a kopogtató cédula gyűjtéséről volt szó, nem mondtattam, hogy ez most az Úrtól van, vagy nem az Úrtól van. Amikor SzZ szólt, hogy „gyere velem”, akkor bírálhattam felül, hogy mi az Úr vezetése, hanem ugrás.

 

Amikor befejeződik egy összejövetel, ma is hosszú sor áll SzZ előtt, mert mindenki az ő utasításait „akarja” hallani.

Az egyik megkérdezi, hogy költözhet-e egy bizonyos albérletbe, a másik megkérdezi, hogy vállalkozhat-e, a harmadik, meg hogy házasodhat-e.

SzZ pedig nagy kegyesen megengedi. Vagy ha nem, akkor nem.

 

Én arra vagyok elrettentő példa, hogy mi vár arra, aki SzZ tiltása ellenére házasodik.

Egy másik arra elrettentő példa, hogy mi vár arra, aki SzZ tiltása ellenére a Dunántúlon vesz házat.

A harmadik meg arra, hogy micsoda lázadó az, aki SzZ tiltása ellenére külföldre megy dolgozni.

’96-ban SzZ engedélye nélkül költöztem Pestre, azt is a fejemhez vágták.

 

Ó de sokszor volt olyan, hogy kiálltak bizonyságot tenni, hogy: „tiszta hülye voltam, kettőig se tudtam számolni, de SzZ tanácsait követve kimásztam a lekvárból”. Jó, kicsit túloztam, de a lényeg ez.

Az ilyen bizonyságoknak se szeri, se száma.

Vagy a másik: „Ahogy országos szinten tiszteljük NS-t, úgy kell tisztelnünk helyileg SzZ-t, mert ami országosan NS, az helyileg SzZ”.

Á, nem SzZ szervezi ezeket! Ő csak fórumot biztosít a tehetségeseknek, hagy bontogassák a szárnyaikat.

 

Gyakran hangoztatják, hogy nagyon fontos a  személyes kapcsolat az Úrral!

De hogy gyűjtök-e kopogtató cédulát, hogy visszaköltözzek-e az anyámhoz, hogy mi a véleményem VM-ról, aztán PE-ről, na, ezeket azért nem bízzák a véletlenre.