Amikor a napszélről írtam, az pontatlan volt. A napszél és a fénynyomás együttes hatását mérték ki a szondákon, bár ez (ld. lentebb) azt jelenti, hogy csak a fénynyomás volt mérhető, a napszél nyomása ugyanis elhanyagolható. Ha csak a pályaadatokat nézzük, abból persze mindig az eredő erőt tudjuk megállapítani. Elnézést a pontatlanságért.

A fénynyomást kimérték laboratóriumi körülmények között. Egy csomó mérés van, helyesen leírják a fizika ismert törvényei. A fénynyomás pl. pontosan a fény energiafluxusa per a fénysebességgel egyezik, ez az összefüggés kísérletileg igazolt.

A napszél protonokból áll, pár száz km/sec sebességgel mozognak és a Föld pályasugaránál sűrűsége kb. 7 proton/cm^3. A paraméterei időben erősen változnak, mivel a Nap koronájából származik, ami igen változékony. A nyomását lehet számolni a fentebb megadott paraméterekből, a Föld pályasugaránál kb. 10^(-9) Pa nagyságrendű, ami elhanyagolható a fénynyomás mellett (az 3 nagyságrenddel nagyobb).

(A napszél nyomása nagyságrendileg 1 részecske tömege x részecskék térfogati sűrűsége x átlagos sebesség négyzete. Proton tömeg 1.67*10^(-27) kg., napszél átlagos sebessége 300-400 km/sec).

Solar wind

Solar wind pressure

A napszelet persze megmérték, mert a protonokat el lehet fogni pl. részecskedetektorral. Meg lehet határozni a sebességeloszlásukat, számukat stb. A nyomásuk is ismert, egyszerű mechanikai képletekkel számolható a detektált spektrumból, illetve rengeteg jelenségben részt vesznek ("elfújják a magnetoszférát" stb.), ahonnan ugyancsak számítható. A napszél és a csillagközi anyag találkozásánál lévő ütközési zóna tekinthető a Naprendszer határának.

HondaVuk tehát helyesen hivatkozott, de az én elírásom miatt rossz szót használt. A fentiek miatt csak a fénynyomást tudják kimérni, amikor a pályaadatokat mérik, és ergo az tényleg létezik. A következtetés mindenesetre helyes.