Kedves Tecs!

> Sőt, azt sem veszem készpénznek, hogy a minden kinyomtatott könyv korrekt helyesírási szempontból (de ez inkább már LvT-nek szól, partraszállás témában)

Lehet, hogy ez az én torz nézőpontom, de ha a többség külön fogja írni a partraszállást, akkor az onnantól norma lesz, és már nem azt fogják számon kérni az "Akadémián", "MTA"-n (akámik is legyenek ez utóbbiak), hogy miért nem éri el, hogy egybeírják a népek, hanem azt, hogy miért nem változtatja meg a szabályt úgy hogy, külön kelljen írni.

Addig viszont egybeírjuk, mert az előttünk írt (n+1) generáció is egybeírta. (A _hagyományos_ helyesírású alakokat sosem a jelen helyesírási hibái alakítják ki, hanem a múltban elkövetett tévedések.) Ennek megállapításához pedig elég mondjuk p=0,01 szignifikanciszinten vizsgálnunk a kérdést (tehát az nullhipotézisünknek ellentmondó 10%-nyi mintasokaságot még hibának tekintve, ignorálhatjuk őket).

A különírás még üdvözlendő is, hiszen ezzel helyesírásunk szabályossága nő, és "elitimusa" csökken.

Én egyébként az evolúcióelmélet pártján állok. Úgy vélem, a hibák léte muszáj ahhoz a rendszert fenntartó változások kifejlődhessenek. Egy befagyasztott, változásképtelen rendszer jövője elég kérdéses; változnia kell az idővel. Az előremutató változások pedig nem "parancsra" nőnek ki, hanem egy nagyobb aberrációpoolból szelektálódnak ki. Ha megtiltjuk a helyesírási hibákat, megtiltjuk azt a kontrollt is, amit a kodifikátorok vizsgálhatnának a társadalmi igény kitalálása végett.

(Egyébként a rendszerek átstrukturalizálódását mindig egy fokozottabb rendszertelenségi állapot vezeti be. Lehet, hogy ilyen időket élünk?)

Partraszállás ügyben egy másik forgatókönyvet is el tudok képzelini: azt hogy idővel minden szintagmáját, így pl. a partraszáll igét is egybeírjuk. A partra latívuszi (azaz hová? kérdésre felelő) határozó, viszonylag sok igéhez hozzájárul, megadott rendszer szerint áll az alapige előtt és után -- pl. partra szállok, de nem szállok partra; akarom, hogy partra szálljunk, de szálljunk partra!. Emiatt szerintem semmi akadálya, hogy igekötőnek analizáljuk [rimci, ellenvetésed van?], ez esetben pedig egybeírjuk...


> beletennék C-vitamin-hiány két kötőjelét megmagyarázó szabályt.

Ez benne van, csak ki kell belőle fejteni. A 6:3-as szabály és a mozgószabályok egyik háttérmotívuma is az, hogy ha az összetételi határokat jelöljük (pl. kötőjellel), akkor több ilyen határ küzül a "legkülsőt" kell jelülnünk, vagyis, ha zárójelezzük: a ((szarvas+marha)+inszemináció) felbontása szarvasmarha-inszemináció és nem *szarvas-marhainszemináció, ugyaígy ((tarka kutya)+inszemináció) := tarkakutya-inszemináció[/ig és nem *tarka kutyainszemináció vagy *tarka-kutyainszemináció.

Az is kiolvasható, hogy a vannak szintagmaoperátorok és van precedenciájuk. Ezek:

1. legerősebb operátor az egybeírás;
2. kevésbé erős a kötőjeles írás;
3. legkevésbé erős a külön írás.

Az legkülső összetételi határ jelölésének elve és az operátorprecedencia együtt azt eredményezi, hogy a legbelső (azaz "legzárójelezettebb") összetételt kell a legerősebb operátorral jelölni, míg a legkülsőt a lehetséges legkevésbé erőssel.

A C-vitamin-hiány zárójelezve így néz ki: ((C-vitamin)+hiány). Mivel a belső összetételi határon kötelezően kötőjel van, a vitamin és a hiány között sem lehet a kötéjelnél "rősebb" opretátor. Magyarul nem lehet egybeírni: *C-vitaminhiány. A megoldás tehát vagy C-vitamin-hiány, vagy C-vitamin hiány. Mivel azonban a jelöletlen birtokos jelzős kifejezéseket főszabályként egybeírjuk az AkH. 128. c) alapján, a különírt C-vitamin hiány-t nem választhatjuk.

Q.E.D.