Kosztolányi Dezső

Bohóc

Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.
Kármin, sáfrány, körúti nők,
selyemharisnyák, rossz cipők
s ami búsítja bús dalom,
a fanyar arcon fájdalom.

Ha a sír szavát hallanád,
nem hallanál ily balladát.
Egy árva költő tévelyeg
s itt méri a mély éjeket.
Egy görbeutcán remegőn
járkálok, mint a temetőn.
Ó élet! sár! láz! csúnya út!
a vége és a mélye rút.

De jó itt, mert ez utca fáj
és szép, mert téboly ez a táj
s álarc alól mártír-szemek,
testvér szemei rémlenek.
Festett az arcom nékem is
és szenvedés az ékem is.
Jaj, a költő gyomrába kóc,
ő is beteg és torz bohóc...

(Nyugat, 1918.)