A váltás oka, az főleg az ár, meg az évjárat volt. A volvot imádtam. sőt most is imádom. Az nincs annyire elesztve "inteligenciával" mint az a C5. A volvóm 1997-es. Az tetszett nagyon, hogy amikor mellémáltak, és "indultunk", a kocsi mindenkinek adott 1 autónyi előnyt (amig a turbó be nem kapcsolt+autómata váltó) és utána csúfosan lemaradtak. Az utolsó ilyan élményem, amikor egy Toyota avensis az előzéséből épphogy befért elém, megköszönte, hogy lasstottam. A lámpánál bénázott, megint lassítottam, és beengedtem magam elé. megint megköszönte, aztán jött a zöld, "sport" gomb benyom, és szabályosan "körbeautóztam", pedíg nyomta ahogy a csövön kifért. Ja , és benzines volt. Aztán jött a kövekező piros, emberem felkészült, zöld....és én meg nem mentem, csak normásilan. De ezeket ritkán, már "lenyugodam". Ja meg amikor megvettem a volvót (2004.02) kipróbáltam. M3-as gödöllői emelkedő. Alján max 100, majd padló... A kocsi 200-nál váltott fel ötödikbe, és 230-nál lassítottam ez emelkedő tetején.