Sziasztok!
Egy vidám vers Kányáditól:-))
Az okos kos
Lucskos, latyakos ösz vége volt-akárcsak most-, mikor vásárra vittek egy kost.
Szép nagy állat volt, fajtiszta racka-sajnálta is nagyon a gazda-, de nem volt mit tenni, mivel a kos nem tudott viselkedni.
Mindig tilosban járt, s volt úgy, hogy hetekig odahált, máskor meg naphosszatt tekergett kedvére, mint akinek nincs mega leckéje, s mikor már rosszat gondolhattak volna, hogy most aztán vége, farkas vagy medve valami megette, csak előállt, mintha mi sem történt volna..-
Türt, türt a pásztor, aki egyébként, jámbár ember hírében állott, és még olykor büszke is volt a kosára, egyszercsak megelégelte a dolgot, tarisznyát vett a vállára, szarvon fogta a kost, s elvitte a szóban forgó öszi vásárra...
Tetszett a kosnak a vásár, s hogy annnyi mindent láthat, kíváncsiságból szarvára is vett egy mázeskalácsos sátrat...
Lett erre riadalom, lárma!
-Vigyázzon ember a kosára, ha már nem tudta megnevelni!
Erre pásztor a kosnak, kos a kalácsosnak, a kalácsok meg a földre estek.Kicsin múlt, hogy össze nem verekedtek...
Aztán meg a garázda kos egy kofa kosarára vetett szemet, s dézsmálni kezdte, mint egy mihaszna kecske..
-Hogy kerülne már rúdra a bőröd!-ekképen zsörtölődött, a most már csöppet sem jámbor pásztor.
-Hogy lenne belőled pörkölt, te ördög, te átok!-s nyomatékul botjával reávágott...
Módfelett mulattatta a népet e látvány.Most valaki hozzájuk lépett.
-Pörköltet mondott bátyám! Úgy legyen!A kost ezennel megveszem!
Meg is vette, sokat nem alkudoztak, indulni kellett már is a kosnak, és indult a pásztor is megkönnyebbülten.
Na végre, hogy Töled is megmenekültem!
Haza is ért még délre.S ki jön szembe véle az udvaron? Ki az ördög?
-Kos ez nem pörkölt!
-Neem bizony gazdáám, volt eszed de nekem is volt áám, mit eddig sose tetteem, ezenneel megjelenteem, meghalnii nem volt kedveem, s mikor észrevetteem a hentes késéét, mentem a hátuljának, s a késével, mit megfeent, szépen a sárba nyekeent, talán még most is ott van a pocsban...
-Hol van az elöírva, hogy minden birka buta?
-A vásár különben szép volt, én szeretem a cécót...
Próbált mág néhányszor túladni rajta a pásztor, vitte vásárról- vásárra, de hiába.
A kosból nem lett pörkölt, a pásztor meg csak zsörtölt...
S hüséges barátok lettek, mire megöregedtek...
Ez a kedvenc versem, remélem, nektek is tetszik:-))
