"Dehogynincs köze egymáshoz a kettőnek! Két erőről van szó, amely ugyanarra a testre hat. Az, hogy más a fajtájuk (gravitáció vs. fénnyomás) teljesen mindegy."

 

Nem arról írtam, hogy az erőknek nincs köze egymáshoz, vagy az egyensúlyhoz, hanem arról, hogy a gravitáció a sebesség irányát változtatja meg egyensúlyi helyzetben, amivel egyensúlyt tart a centrifugális erő. Ha a fénynyomás egy plussz erő, akkor az még radiális gyorsulást is okozna, ami a sebesség nagyságát is megváltoztatná, nem csak az irányát.

 

"A Nap gravitációs ereje folyamatosan csökken (bár persze kis mértékben), ennek ellenére mégsem repült ki sem a Föld, sem a többi bolygó. Pedig a gravitációs erejének csökkenése már szvsz. néhány év alatt eléri a napszél hatását. "

 

Igazából erről sem tudunk sokat...Azt tudjuk, hogy részecskéket sugároz ki, de hogy csökken-e a tömege illetve a gravitáció emiatt, azt nem tudhatjuk biztosan. Egyrészt foghat be maga is részecskéket, ami sokkal kevésbé megfigyelhető folyamat, mint a kifelé sugárzás, másrészt a gravitációt magát sem ismerjük annyira pontosan. Ha részecskeszinten nincs még elmélet, akkor hogyan lehetne biztosan állítani, hogy egyetlen proton és elektron ennyivel csökkenti a gravitációs erőt?

 

"Bocs, itt félreérthető voltam! Nem a bolygótörvényekre gondoltam, hanem arra, hogy mindig az erők eredőjével kell számolni. "

 

Ez természetes, de a Te példádra reagálva láthattad, hogy ezzel tisztában vagyok.

 

"- Nem értek eléggé a fizikához vagy rosszul alkalmazom a képleteket
- Rossz a modellünk.

Első körben azért én inkább az elsőre tippelek. :-)))"

 

Nem hiszem, hogy túl sok képlet lenne arról, hogy hogyan vegyünk figyelembe minden hatást időről időre az egész rendszerre, amiben ráadásul kis mértékben benne kellene legyen az egész galaxis is legalább. Ne felejtsd el, hogy a galaxisok távolodása, vagy összeomlása is attól az apró hatástól függ, hogy hogyan hatnak egymásra. (És ott is "csak" évmilliárdokról van szó, mint a naprendszer esetében!)

Nagy dilemma, hogy az Univerzumban van-e elegendő anyag, hogy megállítsa a tágulást. Ha a gravitáció húzólag hat a tömegekre és bármilyen távolságból működik, valamint az Ősrobbanáskor nem rendelkezett az Univerzum helyzeti energiával, akkor véleményem szerint a kezdeti mozgási energiája sem lehetett nagyobb, mint az a maximális helyzeti energia, amit akkor ér majd el az Univerzum, amikor a tágulás megáll, és a galaxisok visszafordulnak. A Földön feldobott testnek adhatunk olyan nagy mozgási energiát, hogy a test ne tudjon visszajönni, de az egész Univerzum ha véges tömeget tartalmaz, akkor véges energiát is, amelytől többet nem alakíthat át helyzeti energiává, így mindenképp vissza kellene hulljon önmagába. Ha a gravitáció véges vagy nem húzó jellegű, akkor viszont gond van.