részlet - az Ikrek Hava novellából:

- Hogy halt meg anya? - kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.
- Tanulj, és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!
- Hogy halt meg? miért halt meg? - A hangom megijeszthette, mert felém fordult, és összekulcsolta a kezét.
- A szíve nem bírta, ikerszülés volt.
- Ikerszülés volt? - mondtam ámulva utána. - Mi mindent rejtegetnek ezek még! - csikordítottam össze a fogam, s a kezem ökölbe szaladt... Micsoda család! Minden másképpen van, mint másoknál, rendes embereknél!
- Hol az ikertestvérem? - támadtam a nénire gyanakodva.
- Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt.
- És?
- Mit és?
- És... és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?
- Azért - törölt ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni -, de ezen már úgysem lehet segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld magad!
- Dehogyis nem való! - dühöngtem - és apa!
- Hát nem hagysz békén? Apád nem volt Pesten, egy órával később érkezett meg. Tanulj, és hagyj békén!
Egy nagy lélekzettel visszanyeltem torkomból a szívemet.
- Huszonnyolc éves volt akkor szegény Ilona - sírta hirtelen a néni, és kiment a konyhába. Rányitottam, de visszanyomta az ajtót, és megfordította a kulcsot a zárban a konyha felől. - Tanulj, és hagyj békén - kiabálta nedves hangon.
- Én a falhoz vágtam volna apa helyében azt a kölyköt, tudja? - ordítottam az ajtón át.
- Bolond vagy? Milyen kölyköt? - nyílt ki hirtelen az ajtó.
- Engem - sziszegtem összeszorított szájjal -, mindenki meghalt neki, csak én maradtam! És most azt sem lehet tudni, hogy én haltam-é meg vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni ?!
- Megbolondultál? - akadtak el a néni könnyei - gyere, elmegyünk a moziba!
- Nem megyek a moziba! - tomboltam - nem kellett volna engedni, hogy gyerekei legyenek anyának, ki volt az a hülye orvos, aki hagyta? Majd megölöm! - rúgtam bele a dívány sarkába, és az utcára rohantam.
S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni... akkor kezdődött volna az ifjúság? S micsoda évek! Te maradtál meg? vagy a másik? Megölted őket - beszélt a hang, megölted őket, megöl ted ő ket, megöl ted ő...

.......
Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni.
Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér.

S halott-e már a perdülő szirom,
ha hullni kezd?
vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?