Hitler-Oroszo.-Urál

Elméletileg talán igazad van, de gyakorlatilag egyetlen nagyhatalom sem volt képes az elmúlt időszakban ilyen kitartó hódító politikára. Ez kb. a gyarmatosítók kitartását jelentené, csak épp nem bennszülöttekkel, hanem modern, titkosszolgálatokkal és páncélos hadosztályokkal meg nehéziparral rendelkező nemzetállamok ellen. Nem tartom elképzelhetőnek, hogy ezt így fenn lehetett volna ötven éven át tartani. A többieknek csak feltűnik, hogy ezek már harminc éve egyre nagyobbak, és mindig valami új országot/területet kebeleznek be. Eleve annyi ideig talán a rendszer sem marad fenn még békeidőben sem. Változatlanul semmiképp. Ha mégis, mint a szovjet rendszer, akkor az a teljes begyepesedettség/stagnálás jele.

Kína. A háborút nem lehet a végtelenségig folytatni. A kínaiak gyakorlatilag korlátlan ideig kitartanak, hisz nekik az életük a tét. A japánoknak az ebédjük, ők - ha elfáradtak - inkább éhesen is az ágyba mennek. A japán vezetésben sem csak agyatlan fanatikusok ültek. A hadsereg és a flotta egyaránt erősen kardcsörtető volt, de a hadsereg tekintélyét erősen megtépázta a kínai selyempárna, melyben a legerősebb ökölcsapás is nyom nélkül eltűnt. A konkrét agresszióra végülis Roosevelt agresszív zsarolása (olaj- és acélembargó+követelések befagyasztása) miatt került sor. Ha az nincs, elég valószínű, hogy ők még szépen jópár évig ellettek volna Kínában, aztán ha már húsz éve sem győztek, ő isteni császári felsége és az ő kormánya idővel morcos kezdett volna lenni a katonákra, akik ígéretüket megszegve nem tudtak három év alatt győzni, akik ezért talán idővel szepukura lettek volna ítélve. Nem véletlen, hogy Japán Halhin-Gol után nem merte az oroszokat támadni, elég volt nekik Kínában ücsörögni, nem akartak még egy komoly háborút.

Oroszország valszeg ugyanez lett volna, ha ott egyfrontos harcot vívnak a németek. A rezsim Hitler utáni vezetői - akik, ezt se feledjük, a hiperkorrupt második vonalból kerültek volna ki - inkább élvezni akarták volna új négymillió márkás villájuk nyugalmát, mintsem hosszú távú hódító tervekkel bíbelődni, háborúban kockáztatni tisztességben megszerzett összeharácsolt vagyonkájukat. Legalábbis én ezt tartom valószínűnek. Már csak az 1939-es reakcióikból is: Ribbentrop támogatta a háborút, mert az az ő pozícióját erősítette (eleve ő tárgyalt Molotovval is...), de a többiek közül sokakat mardosott a kétely. Pl. Goebbelst, vagy Göringet.

3. pont.

Igen igazad van, Hitler a szervezetet tartotta instabilitásban, Sztálin pedig a stabilan leosztott hatáskörökben ülő embereket cserélgette időnként, ehhez járult a hatáskörök időnkénti átszervezése. Valójában a hitleri rezsimben soha nem is volt átszervezés. Ha egy szervezet vagy intézmény létrejött, az már 1945-ig megmaradt, viszont egyre újabbak jöttek létre a régieket átfedő hatáskörökkel. A hitleri módszer nagyobb káoszt teremtett, viszont a vezér számára a napi ügyekben kisebb odafigyelést igényelt.

Jó példa a gazdaság. Volt a Birodalmi Pénzügy- és a Birodalmi Gazdasági Minisztérium, illetve a Birodalmi Bank. Ezek weimari, sőt császári eredetű intézmények voltak, világos hatáskörmegosztással. A náci Munkafront a munkaszolgálatot és ezen keresztül a munkanélküliség kezelésének elvileg a Gazdasági Minisztériumra is tartozó feladatát felügyelte, később a Volkswagen kisautó gyártásával kapcsolatos feladatokat is ő koordinálta, kb. azon az alapon, hogy a Munkafront vezetője karolta fel Hitler előtt Ferdinand Porsche terveit. Az Organisation Todt az autópályaépítésekért felelt, miközben az állami beruházásokkal elvileg a Gazdasági Minisztérium továbbra is foglalkozott. Később Göring irányítása alatt megindult a Négyéves Terv Hivatal a fegyverkezés koordinálására, elvileg a gazdaság bármely területére kiterjedő hatáskörrel. Az Organisation Todt később vezetője révén perszonálunióba került a háború kitörésekor felállított Fegyverkezési Minisztériummal, mely így a weimari intézmények és a Négyéves Terv Hivatal mellett elvileg szintén a gazdaság egészének irányítására számot tarthatott. A munkaerő-gazdálkodásba a korábban is létező Arbeitsfront, weimari intézmények, Négyéves Terv Hivatal és Fegyverkezési Minisztérium mellett a szintén háború kitörése után Sauckel vezetésével saját javaslata alapján felállított munkaerő-toborzási hivatal vagy mi is beleszólt, ők a meghódított területekről hurcoltak kényszermunkásokat. Egyidejűleg e tekintetben óhatatlanul is súrlódásba kerülvén a megszállt területek célszerűbb gazdasági kiaknázását javasló Fegyverkezési Minisztériummal, valamint a megszállt területek közigazgatásával megbízott intézményekkel (Főkormányzóság, Keleti Területek Minisztériuma, Reichskommissar-ok stb.), a Wehrmacht Gazdasági Hivatalával, a megszálló katonai közigazgatással ahol volt olyan, továbbá a Göring által irányított (a nevére már nem emlékszem), a megszállt területek kiaknázását koordináló valamiféle ügynökséggel, melyek emellett persze egymással is súrlódtak, ha épp úgy adódott a helyzet. Emellett a Gauleiterek elég széles körű hatalommal rendelkeztek saját szemétdombjukon, így bármikor el tudták intézni, hogy az adott területen egy adott gyárat a központi rendelkezések ellenére se zárjanak be, esetleg a rendelkezésekkel ellentétben ne ezt hanem azt termeljen, hogy privát célra közpénzből közmunkával építsenek palotát vagy palotájukhoz óvóhelyet maguknak, stb. Emellett nyilván Bormann kancelláriája és sok más egyéb intézmény (pl. a zsidó vagy egyéb jogfosztott munkaerő tekintetében az SS Gazdasági Hivatala, a Göring által irányított, az állami tulajdonú cégeket közös holdingban irányító Hermann Göring Werke stb.) is meglehetős önállósággal dönthetett saját hatáskörében. E távolról sem teljes körű felsorolás után talán érthető, miért is okozott Speernek akkora nehézséget a német hadigazdaság fejlesztése, sőt működtetése.

Ehhez képest nekem az orosz rendszer - ami időnként szintén maga volt a káosz - a német precizitás mintapéldájának tetszik... ;-)

A gyakori átszervezések elvileg is különböztek a hitleri szisztémától: ott a hatáskörök - bár a súrlódások egy bürokráciában sosem elkerülhetőek - nagyjából világosan voltak leosztva, legfeljebb az átszervezések alkalmával újraosztották őket. (A titkosrendőrségben azért itt is megvolt pl. az NKGB-NKVD, illetve később az MGB-MVD rivalizálás.)

Hogy Berija sokáig bírta, abban voltaképp nincs semmi meglepő. Sztálin a harmincas években fokozatosan egy olyan nemzedéket emelt fel, akik gyakorlatilag kivétel nélkül személyesen neki köszönhették hatalmukat. A régi gárda kivégzése után ezeket ritkán bántotta, viszont kihasználta hatalmi torzsalkodásukat a régivágású - Molotov-féle - sztálinistákkal. A harmincas éveket (és sokak hitével ellentétben nem a sztálini rendszer egész időszakát) jellemző tömeges tisztogatások lényege a forradalom után bebetonozódott bürokrácia (és erőszakszervezetek, ideértve a Csekát és utódait is) megfélemlítése, és pozíciójukat kizárólag a sztálini teljhatalomnak köszönhető káderekkel való feltöltése volt. A terrort akkor indította meg Sztálin, amikor hatalmát meg akarta szilárdítani. (Hatalmának erodálódása állt az 53-ban indítani tervezett kampány mögött is.) Ettől függetlenül persze végig voltak alkalmankénti - szóval normális szemmel tömegesnek tekinthető, de a harmincas évekhez képest mégis elenyésző - tisztogatások, kivégzések. Egyébként tudtommal pl. a honvédő háború elejétől, de még inkább közepétől (mondjuk Sztálingrádtól) kezdve a hadsereghez nem nagyon nyúlt, legfeljebb leváltott, áthelyeztetett egy-két parancsnokot, de párt- (tehát nem katonai) utasításra kivégzésekre a hadseregben nem nagyon került már Sztálingrád után sor. Már amennyire én tudom.