Nekem sem váltotta be Dacos az álmaimat, soha nem lett versenykutya...kétévesen került hozzám, és akkor már el volt rontva, nekem meg nem volt tapasztalatom akkor, hogy miként lehetne leszoktatni a bunyóról...mégis itthon van 11 évesen, boldogan éli az életét, azóta már felnőtt mellette két generáció, de a szívem senki nem fogta meg úgy, mint Ő!

Semmi pénzért és SOHA nem adnám vissza, mert nem az lett amit én akartam....

 

Lett belőle más, egy igazi, mokány, kemény magyar Úr, akinek még a mai napig kezitcsókolomot köszön igen sok ember és kutya!

Egy igazi társ, aki sírt velem, ha szomorú voltam, és mosolygott, ha volt miért!

 

 

 

 

  Tízéves szülinapi buli...