"A Földre ez az effektus 9 nagyságrenddel kisebb, és csak a többi bolygóhoz viszonyítva lenne érdekes a dolog, ha érdekes lenne, de nem az. Amint írtam, ez az effektus kb annyit jelent, hogy a bolygók mindegyike egy kicsit más tömegűnek "érzi" a napot, eltérés a 15. tizedesjegyben. Ennek semmi jelentősége, mert az egymásra gyakorolt perturbáló hatásuk ennél jóval nagyobb effektus. És érdekes módon az se borította fel a Naprendszer stabilitását (ennek oka, hogy a Nap tömege olyan sokkal nagyobb az összes bolygóénál). "
Nem vitatkozunk azon, hogy a gyorsulás értéke a Földre számolva elég kicsi érték lenne, hiszen én is ezt a 10-17 nagyságrendet számoltam, amit Te is. Azt tartom fontosnak, hogy ezen gyorsulás milyen távolságra röpítené a Földet 4 milliárd év alatt, ha legalább ilyen erővel hatna végig. Ha azt feltételezzük, hogy közelebbről indult a Föld, mint ahol most van, így a sugárnyomás is nagyobb kellett volna legyen a felületre, akkor a távolság még nagyobb lenne, mint 1017m. Persze nagyobb távolság esetén csökkenne a fénynyomás is, ahogy a gravitációs erő is azonos arányban, így a nagyobb sugarú keringés centrifugális ereje túl sok lenne a pályán tartáshoz. Igazából a fénynyomásnak már nem is lenne jelentősége, mert a bolygók idővel maguktól is elhagynák a naprendszert, mint az üstökösök pl.
Amit a többi bolygó hatásáról írsz, valóban érdekes, de sokkal jobban magyarázható. Egyrészt amit Te is írtál, hogy a Nap tömege sokszorosa az össze bolygó tömegének. Másrészt, hogy a bolygók egymáshoz viszonyított helyzete állandóan változik, amely nem ad egyértelmű gyorsítási irányt, nem úgy mint a fénynyomás adna.
A múltkor írtál valamit a plazmába fagyott mágneses térről, illetve arról, hogy ez az oka annak, hogy a naprendszer összes perdületét a bolygók hordozzák. Ezzel kapcsolatban ha írnál kicsit többet, mert gondolkodtam rajta, hogy ez mit is jelenthet, de nem sikerült logikus magyarázatot találnom a folyamatra ilyen módon.
Azt el tudom képzelni, hogy egy kezdetben sebesen pörgő Nap valamilyen erős kitörés hatására nagymennyiségű anyagot lökött ki magából több irányba, és ennek következtében vesztett perdületéből. (Nyilván ez nem volt sugárirányú sebesség a pörgés és a középponttól távolodás eredőjeként.) Ennek akkor kellett végbemennie (amennyiben így történt), amikor a Nap már elég intenzív energiatermelő volt, vagyis ha létezik fénynyomás, akkor az már akkor elég nagy volt, olyan távolságból sokkal nagyobb, mint most. Ilyen módon persze kialakulhatott az egyensúlyi helyzet olyan módon, hogy abban benne volt a fénynyomás is, de például a Holdra vonatkozólag már probléma lenne. Arra persze nem állandó irányú erő hatna, de a nyomáskülönbség a különböző irányokba adhatna olyan értéket, ami miatt a Hold kilendülne egyensúlyi állapotából, és további sugárzás nélkül is spirális pályán mozogna. Mennyire lehet pontosan meghatározni a Föld - Hold távolságot, illetve annak az esetleges változását?
A Nap mágneses terének esetleges gyorsító hatását azért nem tudom elképzelni, mert akkor annak töltésszétválasztással kellett volna járnia, de ha egy tömeg azonos számú pozitív és negatív töltéseket tartalmaz, amelyek között az erő nagyobb, mint amit a Nap mágneses tere jelent, akkor az egésznek nem kellene mennie sehova. Rosszul gondolom?
