Amúgy bővíthetem még a hibalistát:

1. CP sértés önmagában nem magyarázza meg a barionszámtöbbletet, a Lederman könyvben sugalltaktól eltérően. Olyannyira nem, hogy ma ez a részecskefizika és kozmológia egyik legérdekesebb megoldatlan problémája.

2. Több helyen írja, hogy a standard modell a végső. 93-ban írta a könyvet, akkor már köztudott volt, hogy nem lehet az.

3. Miközben műválságokat kreál (mint unitaritási válság), olyan lényeges kérdésekről, mint hierarchia probléma, érdekes módon hallgat, vagy alig említi. Vagy a Higgsre vonatkozó ún. trivialitási korlátról. A standard modellről mint effektív térelméletről semmilyen szó nem esik, pedig ebben a kontextusban illene erről szólni.

Egyébként Lederman nem maga írta a könyvet. A társszerző, bizonyos Dick Teresi, nem fizikus. Kezd bennem felmerülni a kétely, vajon nem arról van-e szó, hogy Lederman (aki más a könyv megjelenésekor 71 éves volt) "interjúkat' adott ennek a Teresinek, aki aztán leírta. Márcsak azért is, a felsorolt hibák elég egyértelműen olyanok, amik ilyenkor szoktak keletkezni, és hemzsegnek tőlük pl. az Indexen, illetve Origón megjelenő tudományos ismeretterjesztő cikkek. Meg az is gyanús, hogy ahol volt mire támaszkodni,a régi dolgok leírása (Rutherford, Thomson, Heisenberg stb.) az jól sikerült, a könyv szövege ott csúszik el, ahol nincs megfelelő előzetes mű a tárgyban.

Szóval egy kicsit problémás fizikai ismereteidet egy ilyen könyvre alapozni. Nem mondom, szórakoztató olvasmánynak kiváló, és sokat átad a tudományos élet, ezen belül pedig a kísérleti részecskefizika sava-borsából, izgalmából.