Valamikor a 70-es években Boldizsár Iván ( szintén nagy önfényezö ) az ÉS-ben aprólékos részletekkel tarkítva, pontos dátummal leírta  véletlen találkozását Kafkával egy bécsi kávéházban. Egy hét múlva megjelent egy olvasói levél, melyszerint a találkozó nem jöhetett létre, mivel a kérdéses idöpontban Kafka évek óta halott volt és egyéb kizáró mellékes körülmények is fennálltak:) 

Nem kellett sokáig várni az öreg Münchausen replikájára, azt a magyarázatot adta, hogy olyannyira szerette és tisztelte Kafkát és vágyott a személyes találkozásra, hogy idövel a tudatában egy megtörtént találkozó képe rögzült, és ezt az elképzelt találkozást mesélte el valódi eseményként.

Hát ez a kis történet jutott eszembe tgm írását olvasva. Különösen az a részlet volt életszerü:), amikor Sontag a régenlátott jóbarátot külvárosi háza elé invitálja azért, hogy együtt szálljanak be a limuzinba, amely a város közepébe a Chrysler Buildinghoz repíti öket.