Nemrég olvastam a Poirot's Early Cases-t, ami magyarul (azt hiszem) Poirot bravúrjai címmel ismeretes, és azt vettem észre, hogy sok olyan sztori van benne, ami engem nagyon emlékeztet egy-egy Sherlock Holmes-sztori stílusára. Pl. ahogy Hastings meg Poirot üldögélnek a fogadószobában, és várják a titokzatos klienseket. Az alaphelyzet és a kliensek megjelenése, meg a felvetett problémák egyértelműen erős Conan Doyle-hatást tükröznek. Sőt sok történet majdnem teljesen úgy indul, mint egy-egy Sherlock Holmes-sztori. A megoldás persze egész más, az már agathachristie-s!

De azért van egy-két fura dolog. Pl. Poirot, aki igen gyakran hangoztatja, mennyire megveti a nyomozás azon részét, amikor szaglászni kell, meg csúszni-mászni a sárban és nyomokat keresni, az egyik novellában betör (!) egy házba, átkutatja a pincétől a padlásig, majd végül a konyhában a szén alól kibányássza, amit keresett. Azért ez nem tipikus viselkedés Poirot-tól, nem? Engem nagyon meglepett.