bocsesz, kissé off volt az iménti,  de a képen látható, hogy mire vetemedtem én ma:

Napoleon Bulevard: az a bizonyos Júlia, aki nem akart a földön járni. Erről jut eszembe:

1972 Kalocsa.  Úgy májusban 3 katonatársammal kimentünk, nem a kocsmába, hanem a kultúrházba, ahol a Vincze Viki lépett fel egyszál áttetsző kis lepelben, gitárral a kezében, oszt danolt (naon szépen) meg pengetett (naon szépen)

mi meg néztük, hallgattuk, és naon rágerjedtünk. Amikor befejezte, tapsoltunk, és kénytelen-kelletlen ülve maradtunk még vagy 5 percig mer mint mondám, naon rágerjedtünk. Ő meg kéccer is visszalibbent, úgyhogy a végén csak tíz percig csücsörögtünk.....míg küsvé lehiggadtunk.   ohh fiatalság....