Még egyszer, Churchill soha egyetlen lépést nem tett, amivel más hatalmak érdekszféráinak és a hódítás korábbi évszázadokban kialakult civilizált normáinak felrúgásával, akár világháború kockáztatásával robbantott volna ki háborút. De nem volt egyetlen más hatalom se a második világháborúban, pedig Mussolini, Sztálin vagy a japánok se voltak elsőáldozók. (A japánokkal kapcsolatban Pearl Harbort az USA provokálta, bár tényleg igen agresszívok voltak ők maguk is. Tényleg közelítik Hitlert, de egyáltalán nem érik el.)

A hódítás civilizált normája a következő volt: ha a hódítás felrúgja a status quo-t (ahogy többnyire ez a helyzet, kivéve az összes nagyhatalom érdekszférájától távoli területeken), akkor igyekszem tárgyalni a sértett nagyhatalmakkal, és igyekszem lehetőséget adni nekik, hogy arcvesztés nélkül tehessenek engedményeket, továbbá én is teszek bizonyos engedményeket. Ha felrúgtam egy megállapodást, akkor hivatkozom valamiféle új helyzetre, cserébe igyekszem valamit kínálni, és ha kiderül, hogy a másik fél számára érdeksérelme életbevágó, akkor kész vagyok visszatáncolni. A háború kockázatát csak mérsékelten vállalom, lehetőleg nem indítok háborút legalább a térségben érdekelt nagyhatalmak legalábbis biztosra vehető fegyveres semlegessége nélkül.

Hitlerrel nem az volt a baj, hogy megszegett egy megállapodást, hanem hogy teljesen kiszámíthatatlan volt.

Lengyelországgal tíz évre kötött megnemtámadási egyezményt, amit aztán lejárat előtt négy évvel felmondott. Münchenben kijelentette, hogy nincs több követelése Európával szemben, erre megszállta Csehországot. Majd a Memel-vidék, és aztán Danzig és a korridor kérdése következett. Senki nem gondolta komolyan, hogy ha megkapja a korridort, akkor nem fog öt perc múlva valami újabbal előállni. Ezért léptek ellene hadba: sejteni lehetett, hogy evés közben jön meg az étvágya.

Sztálin hasonló taktikát követett, de az egyértelmű háborús fenyegetésre (pl. ami Hitlert 39 szeptemberben vagy őt magát a berlini blokád idején érte, és amire oly ellentétesen reagáltak) kiszámítható volt: ha nem fenyegetjük fegyverrel, megerőszakolja az első szűzlányt, de ha fegyverrel fenyegetjük, akkor legfeljebb kujon pillantásokat vet felé. A berlini blokád tipikus példa. Nem mert lelőni vagy leszállásra kényszeríteni egyetlen repülőt sem. Az utakat lezárta, az az ő felségterülete volt, de nem mert átlépni egy határt. Titoval is azért veszett először össze, mert Tito pénzelte a görög kommunistákat. Ő pedig tudta, hogy Görögország az angolok (amerikaiak) földje.