A hoacin egy "tisztességes" valódi, mai madár. Régebben a búbostyúk-féléket is a tyúk-alkatuakhoz sorolták, ma már a Sibley - féle rendszerezésben átkerült a kakukk-alkatuakhoz. Azért került a képbe, mert a fiókáinak a szányán még megvannak a karmok. Ezekkel mászkálnak a mangrovek ágain (ahol a fészek is van) s még a vizből is vissza tudnak kapaszkodni a fára, ha beleesnek. Ahogy kitollasodnak és repülni kezdenek, lehulnak a karmaik. Igaz, más ilyen karmos fiókákkal rendelkező fajokról is tud az ornitológia tudománya, de hát annak idején (XIX. sz) ezt ismerték jobban és jól jött az Archaeopteryx karmainak magyarázásához. Innen a fákon kapszkodó és onnan elrepülő hipotézis is. Mintha az atavizmus jelenségéről nem is hallottak volna sokan, sem akkor, sem ma. Igaz már Darwin is tudott róla. Senki sem vitatja, hogy valamikor a madarak elődeinek az ujjain karmok voltak. De a "madár manus" kialakulásával és a mellső végtag kapaszkodó szerepének lecserélésével, a karmok is feleslegessé váltak. De a genomban megmaradtak! Ez számos madár embrión kimutatható. Pár fajnál meg juvenilis formában is. Mi ebben a rendkivüli? A lényeg nem a karmokban, hanem az autopodium szerkezetében (redukált számú elemek és összenövések) leledzik. Ebben különbözik minden valódi madár (Ornithurae=madárfarkú) a gyikfarkúaktól (Sauriurae, Archaeornithes és Enantiornithes csoportokkal). Az utóbbiaknál megvan már a redukció a karmok és ujjpercek kivételével, de az összenövések csak részlegesek (csak a csuklói részen).