Vukkancs 2005.01.11 0 0 43 Shakespeare estéje Az esti ködben, őszi esti ködben Hazabotorkál, véle a homály, A dérütötte hold lassan kelőben: Már itt az ősz és itt az este már. Az országúton kósza álmok járnak, Danol a szél, halódik a határ, Járnak az árnyak, vége van a nyárnak, Már itt az ősz és itt az este már. A kandallóban sírnak már a gallyak, Künn a tarlókon kárognak a varjak, Nyárnak halála: árnyak élete. Violás alkony, opálos színekkel, Nézi a néma, nagy, magányos Ember: Szívében kong, bong a Téli rege!