Megindítottad bennem a nosztalgiavonatot, s nem olvastam el az előzményeket, csak írtam. Milyen érdekes, hogy csak idősebb korban kezdi el az embert érdekelni a múlt!

És le a kalappaL előtted, hogy levéltárakban is böngésztél!!

Ha valaki olvasta az első- szerencsétlenre sikeredett mesémet, most elhiheti, hogy mennyire örülök, ha az életemből sikerül (és gyakran sikerül!!) egy-egy epizódot elmesélnem az utódoknak. Most lesz 3 éves az Ittunokalány, s olyan édesen kéri, hogy nagyi! mesélj   a kis nagyiról, aki te voltál!!

Most az az epizód a menő, amikor Böske néninek  énekeltük utcabéli gyerekek a Böske néni bő szoknyáját....És Böske néni táncolt... táncolt... (mert egy kicsit ivós fajta volt).

Viszont eszméletlen fantáziátlan vagyok, ha megpróbálom beleélni magam valamelyik ősöm életébe... Egyszerűen nem tudom....