Pirike,

az iagzság az, hogy a családról egyáltalán nem meséltek! Képzeld el, Anyum, aki beházasodott a családba ő tartotta a kapcsolatot. Nekem most derültek ezek a kapcsolatok ki, hogy a dédmamám 2 héttel Apuék esküvője előtt szilveszterkor halt meg; hogy a képen látható és sokat emlegetett Zsófi nagyanyám és a gangon álló ikertestvére a dédi 41.életévében születtek - gondolom utolsóként; hogy voltak nagybácsik, akikről soha senki nem mesélt...pontosabban nem tudtuk a rokoni fokozatokat.. volt "ángyika" (azt sem tudom, hogy az milyen fok), de a nagybácsik, azokról nem sokat hallottam.

Ezeket most derítettem fel, egyházközségben, levéltárban...

Nagyapám meghalt, amikor én 4 és féléves voltam, nagymamám (aki itt elégedetten mosolyog a 4 szép gyereke mellett), nagyon mogorva lett férje halála után, nem volt mesélős...Apu igen, ő bohóckodott; neki az állatmesék voltak a kedvencei (de, úgy hasból!!), róka, nyuszi és a farkas...ez volt a szereplőgárda.

És énekelt, zenélt. Nagyapám valamiért 3 gyerekét bendzsózni tanítatta (honnan volt az ötlet a Viharsarok csücskében - fogalmam sincsen), Anyu azt mesélte, hogy a kamaszoknak minden vasárnap 3 után a nagyapámat kellett szórakoztatni, nagon szerette a zenét hallgatni.

Meg láttam képet a falusi színkörről is, Apum 17-18 évesen....a Falu rossza!

Az is volt, állítólag!

:-)))