Törölt nick Creative Commons License 2005.01.10 0 0 192
Elnézést, a múltkor elszámoltam pár dolgot, szeretném kijavítani.

A Föld centripetális gyorsulása: 0.00593 m/s^2, ez még jó volt.

A Nap fluxusa a Föld pályánál 1370 Watt/m^2. A fénynyomás ez osztva a
fény sebességével, ami 4.569*10^(-6) Pa (ha teljes elnyelődést
tételezek fel, igazából a Föld egy részét visszaveri, úgyhogy ez csak
nagyságrendi becslés). A Föld sugara 6378137 m, a sugárzás irányára
eső merőleges keresztmetszete 1.278*10^14 m^2. Az ebből adódó erő
5.84*10^8 Newton, ami az 5.9742*10^24 kg tömegű Földön nagyjából
10^(-16) m/s^2 gyorsulást okoz. Ez 14 nagyságrenddel kisebb, mint a
centripetális gyorsulás.

Csakhogy: a sugárnyomás a Naptól mért távolság négyeztével fordítottan
arányosan változik (így csökken a fluxus). Vagyis a Föld szempontjából
ez olyan, mintha a Nap tömege egy 10^(-14) relatív korrekciót kapna,
mégpedig negatívat (ugyanis a sugárnyomás taszító, vagyis úgy tűnik
mintha a Nap könnyebb lenne). Ha csak a Földet nézzük, semmit nem
vennénk észre a dologból, hiszen magát a Nap tömegét is a Föld
pályaadataiból tudjuk. Ráadásul a Nap tömeg kiszámításához ismerni
kell a newtoni gravitációs állandó értékét, amit csak 5 jegy
pontossággal tudunk, vagyis ennél pontosabban a Nap tömegét nem
ismerhetjük. Egyébként az sem állandó: 4 milliárd év alatt a Nap
tömege kb. 0.01 %-kal csökken a sugárzás által elvitt energia és a
napszél következtében. ami a Föld pályaadataiban hasonló mértékű
korrekciót okoz.

Tehát csak a Földet figyelve nem lehet észrevenni a
sugárnyomást. Elvileg ki lehetne mérni azonban, mivel a newtoni erőhöz
hasonlóan ugyan a távolság négyzetével megy, de nem a bolygó és a Nap
tömegével arányos, hanem a bolygók felszínével, valamint a felszín
fény elnyelése/visszaverődési együtthatóitól függ. Ez úgy jelentkezik,
hogy amikor a bolygók pályaadataiból visszaszámoljuk a Nap tömegét,
akkor mindegyik bolygónál egy kicsit más érték jön ki, egymástól a
tizenötödik tizedesjegyben térnek el. Ahhoz, hogy az eltérést lássuk,
nem kell egyébként ismerni a newtoni gravitációs állandót (G), elég a
G*Mnap kombinációt visszaszámolni, az ettől nem függ.

Ehhez persze figyelembe kell venni, hogy a pályaadatokra a többi
bolygó is hatással van, mert az már ennél nagyobb effektus, valamint
lényegében centiméteres pontossággal kellene pályaadatokat mérni. Az
utóbbi miatt a dolog a jelenlegi technikával nem megvalósítható.

Összességében tehát a sugárnyomás a bolygók mozgására semmiféle
észrevehető hatást nem gyakorol.

A másik elírás: a perihéliumi forgást okozó potenciál tag megy a
távolság inverz harmadik hatványával. Maga az erő a negyedikkel. Ez
még erősebb csökkenés, mint amit eredetileg írtam, és gyakorlatilag
Merkúr kivételével minden más bolygónál mérhetetlenül kicsivé teszi az
effektust (rémlik, hogy mintha a Vénuszra még éppen hibahatáron van,
de nem találtam adatot).