Javasolt 'irodalom' (többek között): http://epaperpress.com/pano/index.html

 

1. Kontrollpontok, szerintem:

 

Normál pontok:

 

A kevés nem elég, a sok megbolondítja az optimalizációt. Képpáronként normál esetben elég 3-5, lehetőleg a teljes átfedésen. 3 pont már kijelöl egy síkot, az extra párok a kép esetleges torzításának meghatározásához kellhetnek (lásd kicsit lejjebb). A mozgó, változó elemekre vigyázni kell, vízen, felhőn, lombokon vagy vékonyabb ágakon csak végszükség (értsd nincs más) esetén szabad párokat jelölni, ha előbb meggyőződünk a minimális elmozdulásukról.

Ha a pontok számát növeljük, azzal lehetőleg ne 'bokrokat' képezzünk, hanem törekedjünk az egyenletes eloszlásra.

 

Nagyobb, sok képből, esetleg több sorbol álló panorámánál az is sokat segíthet, ha először csak néhány képet rendezünk el és optimalizálunk, majd ezekre a torzításokat kikapcsolva illesztgetjük fel a project többi képét, majd ha már az összes fent van, egy mentés után megpróbálhatunk egy teljes optimalizálást, ha az szükséges.

 

Torzítások, lencsehibák:

 

Ha a képek párna- vagy hordótorzítása is bejátszik, és ez ismeretlen, akkor valamivel több párt kell kijelölni a képszélekkel párhuzamosan, hogy a program ezt is számolni tudja (Lens parameters, 'b'). Pár képnél nincs gond, de nagyobb projektnél nem árt, ha a 'b' értékét előbb akár egyetlen kép pontozásával megállapítjuk, vagyis kalibráljuk a képeket. Ezt nem írom le, a fenti link Calibration -> Lens Distortion alatt megtalálható, ábrákkal illusztrálva (az egsetleges egyéb hibák javításával együtt). A legjobb egyébként PS alatt a PT-re épülő PTLens plugin képekre eresztése, ahhoz már sok gép és obi kalibrálását elvégezték, és magunk is bővíthetjük az adatbázisát. (Ha a képből törlődne az EXIF infó, azt esetleg visszaírhatjuk  - pl. az Exifer segítségével -, hogy a PTgui automatikusan meghatározhassa a látószöget.)

 

Vízszintes, függőleges:

 

Elvben (és az eddigi gyakorlatom alapján is) elég, ha csak az egyiket határozzuk meg, hiszen értelemszerűen meghatározza a másikat. Vízszintesnek tapasztalataim szerint csak a horizontot érdemes megadni, ha az látható és valóban vízszintes, de a legtöbb esetben a függőleges megadása az egyszerűbb, ehhez csak néhány függőleges képelem kell. Egy függőleges kijelölése történhet egyetlen, vagy képpáron is. Az első esetben a PTgui alapértelmezésben függőleges vonal bevitelére vált (CP type: Vertical line, | t1), képpárnál nekünk kell ezt megadnunk. Ezek után csak keresni kell egy vagy több szinpatikus függőlegest, vagy azt meghatározó elemeket, mint pl. egy épület sarka, oszlop, egymás feletti egyforma ablakok stb., és megadjuk az egyik oldalon a tetejét, a másikon az alját. Ha a képek már torzításmentesek, szerencsés esetben egyetlen függőleges vonal is elég lehet, de egy hordó- vagy párnatorzítás értelemszerűen nagyon elviheti a képet, ebben az esetben az sem baj, ha minden képen kijelölünk akár több függőlegest is.