On-topic!

A Filmmúzeum, ma Broadway mozi épületében dolgoztam, amit egy éven keresztül folyamatosan felújítottak, átépítettek. A pincétől a  padlásig sok helyen folyt a munka, a százéves csatornarendszer felújításától a kétszintes pincerendszer öltözőkké alakításáig, menet közben pedig szükségessé vált a belső udvar teljes födémcseréje stb. Irodánkban szinte folyamatos volt emiatt a zavarás, a falbontás gyakran elviselhetetlen, csontig hatoló zaja, a jövés-menés az épületben és környékén, a vízelzárás, a váratlan áramszünet, a járhatatlan bejáratok. Minden nap, amikor bementünk, nem tudtuk, ma éppen mi nem fog működni, de azt sem, melyik kapun lehet éppen aznap bemenni. Egyszóval az épület működésben állandóan hibák, zavarok voltak. Mi pedig ott szellemi, alkotó munkát kellett végezzünk. A kollegáim vérmérséklettől függően reagálták le a nehézségeket, egyesek hisztiztek a zajtól, a portól, a bitumen bűzétől - mikor mi jutott. Mások türelmesebben voltak és azt tervezgették, hogy ki kivel megy majd moziba, hiszen rögtön munkaidő után ott van a lehetőség.

De ma, ha elmegyek arra és betekintek a moziba, látom a fényeket és a megújult belsőt, akkor tudom, hogy ebben az én türelmem is benne van, látom a végeredményt, ami vitathatatlanul szép, különösen a tíz évig bezárt, szürke, mocskos falú mozitorzóhoz képest.

A gyülekezet is szerintem egy folyamatosan épülő és megújuló építményhez hasonlít. Sokan dolgoznak rajta, van Tervezője és van Építésvezetője, és hát van, amikor nehézségek merülnek fel a folyamatban, sőt kényelmetlenségek. Ezeket epdig sokféleképpen reagáljuk le. Ha valaki azt várja, hogy semmi működési zavar ne legyen benne, akkor súlyosan tévedni fog. Ha valaki csak a készbe akar beülni, akkor nem próbálta meg őt az odavezető Út, nem tudja annyira értékelni és nem is jelent annyit számára.

A gyülekezetben pedig azért vagyok, mert türelmes vagyok a Végeredmény érdekében, látom magam előtt a majdani Fényeket.

T.