Szerelem volt? Talán, talán.... Álltam az érzés szirtfokán kitárt karokkal szemben a fénnyel, s homlokomra mint hópelyhek , hullottak a csillagok. Tudtam, hogy egymagam vagyok, mégis éreztem létezésed, kitártam szívem a meséknek, melyekben Te voltál az ének, s te voltál a messzi fény. Daloltak fölöttem a felhők, lábam alatt ringott a tenger, s lehunyt szemem mögött egy álom keringett furcsa szerelemmel akár egy rianó sirály: Közelgett ,s már is messze járt. Elképzelt érkezéseidben ott suhogott a búcsúzás... megsem jöttél, el sem mentél, csak egy kilobbanó világ szivárványa játszott velem arany lázakkal vert csodát. A lejtön lefelé haladtam, mikor szembe jöttél velem. Nem szóltam hozzád, -te sem szóltál- elfordítottam a fejem.