1./ A beteg és szemmel láthatóan szenvedően sérült állatok kilövésével egyetértek, ezeket illetően lényegében nincs vita köztünk. (Az, hogy egy szarvas lesántult és esetleg rosszul forrt össze a csontja vagy az ínszalag, de ettől nem szenved mozgás közben, nem fáj neki - na itt már azért nem látom feltétlenül szükségesnek az elpusztítását)

2./ A másodikkal is egyetértek, mert ezek a többiekre veszélyesek. Főleg, ha már erre utaznak direkt, mert felismerték az előnyüket.

3./ Kérdés: Most akkor elhullajtják-e az agancsukat vagy sem? Ha igen, akkor máris van még egy kérdésem, ami lehet, hogy nagyon hülyének fog tünni: a következő agancs ugyanolyan lesz mindig, mint az előző? Azaz nem lehet, hogy következő alkalommal szebb és szabályosabb agancsa lészen vagy lehet majd neki? Vagy az agancs ágainak száma, elhelyezkedése egy egyeden genetikai alapokon fejlődik?

4./ Bármennyire is logikusak az érveid a vadállomány közgazdasági hozadékát/alapját illetően, ettől függetlenül változatlanul vallom, hogy csak azért, mert valaki "felesleges" még nem kéne megölni.

A 2001.-es ötletem még ma is áll, bármennyire is naívnak tűnik: megfelelő magasságú villanypásztor a mezőgazdasági földek körül.