Kedves Hermelin!

 

Szépen összefoglaltad a gondolatokat Jézussal kapcsolatosan, de maradtak még kérdések:

 

"Minthogy Jézus tettei nyilvánvalóan természetfeletti eredetűek voltak, ezt nem lehetett elpalástolni, azt állították hát, hogy "lepaktált" Sátánnal."

 

Ezek a tettek, bár érthetetlenek voltak az embereknek, azért kicsit túlzónak érzem ezt a kifejezést. / Messze voltak ezek a természet feletti dolgok  a tűz és víz csodájától Budhánál. Ami szintén költemény. / Szavai szerint nem gyógyítani jött közénk, hanem tanítani, még is sokan még ma is csodáit emlegetik fel. Annak ellenére, hogy a meggyógyultaknak felhívta a figyelmét arra, vigyék fel az ezért előírt áldozatot a Templomba. Tehát a gyógyulásokat Istennek tulajdonította, nem magának.

 

 "Ez a hozzáállás Jézus korába nyúlik vissza."

 

Ez a hozzáálás egy kicsit későbbi és már a pogánykeresztények között elért sikereknek szólt. Korábban egyiknek tekintették a különböző zsidó irányzatok közül.

 

"Mások viszont a Messiásnak tartották Jézust."

 

Így igaz, az Isten fia kifejezés csak jóval későbbi.

 

"Egy vakon született ember, miután Jézus meggyógyította, Úrnak, vagyis Istennek szólította és imádta őt (Jn. 9,38)."

 

Jézus zsidókat gyógyított, így aki ezt a kifejezést használta volna gyógyulása után, valószínűleg nem érte volna meg a másnapot.

 

"A zsidók jelt kívántak, azután ha megkapták, nem hittek."

 

Nem kaptak jelet, csak Jona prófétáét.

 

"Jézus szerintük nem lehetett Isten"

 

Hiszen már az is botrány volt, hogy valaki Messiásnak tekintette.

 

"Ha tanulmányozták és elfogadták volna az ószövetségi iratok prófétikus kijelentéseit, akkor nem estek volna ebbe a csapdába, nem ütköztek volna meg."

 

Talán ez a legfélresikerültebb mondatod. Nagyon is tanulmányozták. És bizony sokban igazuk is van, a keresztények tévedtek.

 

"Rendíthetetlen egyistenhívő létükre mégis megtestesült Istennek ismerték el Mesterüket."

 

Hát nem egészen. Feltámadottnak, majd Messiásnak tekintették, de Istennek nem.

Továbbra is a Templomban imádkoztak és betartották az előírásokat.

 

"Alapos képzettsége alapján Páltól várhatnánk a legkevésbé, hogy elismerje Jézus istenségét, hogy imádjon és Úrnak szólítson egy názáreti embert. Pál azonban pontosan ezt tette."

 

Pál leveleiben közel ezerszer szerepel az Isten szó, de Jézust legtöbbször Urnak vagy Krisztusnak szólítja. Az Isten fia kifejezés fél tucat alatt van, és hát lehet, hogy...

 

"Te vagy a Messiás, az áldott [Isten] Fia?"

 

Azt még csak megkérdezte, hogy Messiásnak gondolja-e magát, de Isten fiának? ez eszébe sem jutott.

 

"A Szanhedrin, a zsidó törvényszék megértette mind a három pontot,"

 

Természetesen éjszaka a sinhedrion nem ülhetett össze, hiányos létszámmal nem hozhatott érvényes döntést, stb.

 

Jézus ebben az értelemben tartotta magát Isten fiának:

 

Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat

Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),

Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!

 

"akkor az ő életénél jelentősebb élet és tanítás nem volt, amióta a Föld létezik."

 

De ez igaz, és még az is, hogy Isten fia volt, miként mi is.