Már megbocsáss, de a nyugdíj nem segély! Azért megdolgoztak (többnyire és jellemzően), akik kapják: befizették rövidebb-hosszabb ideig a nyugdíjjárulékot, amiből az államnak (ami azt kötelezően beszed/i/te) kötelessége - lett volna!! - tartalékolni, befektetni, kamatoztatni, hogy a később nyugdíjba meők visszakaphassák azt, ami őket megilleti.

Szomorú és rossz gyakorlat volt - amiről viszont a mára már nyugdíjasok nem tehetnek!!! - , hogy az állam nem így tett: a felosztó-kiróvó rendszerben nem felhalmoztak, hanem ebből

1. egy (kisebb) részként rögvest el kezdtek fizetni valamennyicskényi nyugdíjat azoknak, akiknek még módjukban sem állt, hogy befizessenek korábban járulékot,

2. egy jó nagy részét felélte az állam! különböző céljaira, így pl. költségvetési hiánypótlásokra, de persze biztos, hogy mindenféle szemét ügyre is,

3. a később nyugdíjba menőknek pedig elkezdte visszaszolgálni a maradékból!! valamilyen mértékben a pénzük egy részt - nyugdíj gyanánt.

Mivel pedig úgy 1958-60 óta volt majdnem teljeskörű nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség, eleinte elég jó pluszokat lehetett lefejni és elkölteni másra, viszont - még ha el is tekintünk a 89/90-es váltástól az egyszerűsítés kedvéért - időközben csökkent a munkábaállók száma, de egyre nő az öregedők -> pl. a "Ratkó-gyerekek" száma, egyre kevesebb pénzt lehet elvonni és egyre többet kellene visszafizetni - méghozzá jogosan!!

Na, ez nem fog menni...!!! Kérdés, hogy ennek következtében mit tudnának tenni a késő 40-esek, 50-esek annak érdekében, hogy ne kelljen alamizsnára szorulniuk? A befizetett és (elvileg, ugye, kamatoztatás nyomán megnőni kellett volna) járulékaik ellenértékeként nyugdíj formájában kellene ezt megkapniuk!!

Az említett korosztály sok képviselőjének remélhetően még van állása és többnyire 62 éves koráig "gyűjtögeti" a nyugdíjára valót helyette az állam... (hogy igen vagy sem, ld. föllebb)

Ha olyan munkája van, akkor maga is megpróbál belőle félretenni "öreg napjaira" (magánnyugdíjpénztár pl) - khm, mekkora is az átlagéletkor hazánkban? - az állam már itt is "nyer" egy kicsinyt: az ötvenes férfiak hullanak, mint a legyek...

Akiket kiraknak a munkahelyükről 62 éves kor előtt:

- megkísérelnek újra munkát találni... az esélyek - gondolom - ismertek,

ugyanis:

melyik munkáltató hajlandó ma ilyen életkorú dolgozót fölvenni?! Tisztelet a kivételnek!!

Ennek következtében:

- bizony és sajnos, vannak olyanok, akik megpróbálják rokkantnyugdíjba helyeztetni magukat

- vannak, akik munkanélküli segélyt kapnak - ameddig, addig, hogy utána mi lesz velük?! 60 körül: meghalnak, nyomorognak...

- elég kevesen kihasználják a tovább/át képzési lehetőségeket és újra tudják kezdeni munkás életüket. Erre persze sokan (nem lustaságból) nem képesek: nincsenek hozzászokva, hogy küzdeniük kell (ld. a "kmk" intézményét=gyakorlatilag "kapott munkát az államtól" mindenki), a munkalehetőségért, ráadásul

- életkoruk és a szocialista éra alulképzési szisztémája miatti relatív iskolázatlanságuk miatt (pl. nyelvismereti hiányosságok)

sem kapnak munkát.

 

Na, itt abbahagyom, mert mindez csak egy része a nagyon bonyolult kérdéskörnek, a lényeg: a nyugdíj - elvileg és többnyire - nem segélyként, ingyér' adható valami, hanem megszolgált járadék!!!