Én úgy látom, te csak a saját szűkebb tudományodon belüli nézőpontokat tudod elfogadni, a tudományon kívüli nézőpontokat pedig egyáltalán nem is tolerálod.

A nézőpontot tolerálom, az arány- és szereptévesztést kevéssé. Vagyis amikor valaki baromi okosnak hiszi magát, és hülyének nézi azt a rengeteg fizikust, mert ugye összeesküdtek, vagy egyszerűen csak beszűkült az agyuk. Ráadásul hinti itt a neten az egészet, a hiszékeny tömeg meg megy utána. Megjegyzem, hasonló okból kevéssé bírom a valóságshow-kat, Gyurcsókot, meg a magukat "ezoterikus"-nak nevező siserehadat, mert az emberek figyelmét elterelik valós, tényleg megoldandó problémáikról. Amitől azok azt hiszik, azok a problémák (iszik a férjem, depressziós a feleségem, narkózik a gyerek, én meg állandóan átgázolok mindenkin) nem is léteznek, pedig valójában csak a nagy "megváltás" fényében egyszerűen elfelejtettek tudomást venni róluk. Közben meg kirohad alóluk az életük, ami még a legkevesebb baj, mert liberális révén tőlem mindenki úgy cseszi el a saját életét, ahogy akarja, csakhogy van, ami másokat is érint, és azt is elcseszik.

Tolerálom én Hamvas Bélát is, meg a Védákat meg stb. sőt magam is szoktam tudományon kívüli nézőpontból nézni a dolgokra. Még a vallási fundamentalistákat is meg tudom érteni a saját nézőpontjukból, de azért a buszokat ne robbantsák fel, és ne hányjanak kardélre nőt, öreget, gyereket, sőt, senki mást se. Pl. pontosan tudom, hogy Isten léte nem cáfolható, nincs semmi bajom benne vele, ha valaki hisz benne. Én speciel inkább agnosztikus vagyok.

Alapvetően egy dolgot becsülök: ha valaki tőle telhetően tisztán lát, és akar látni. Ha megtesz minden tőle telhetőt, és nem vonult be hazugságok és a világot leegyszerűsítő teóriák fala mögé. Ennyi.