"Legalább 3 erős jelölt van a kvantumgravitáció elméletére, vagy annak kezdeményére (szuperhúrok; Ashtekar-formalizmus és fejleményei (spinhabok); pályaintegrálos kvantálás), és egyik sem "szuperfolyékony vákuum"-ról szól.

Egyébként Volovik, komoly "mainstream" orosz fizikus (jelenleg tudtommal Helsinkiben) a szupefolyékony 3-He analógiája alapján próbál modellezni korai Univerzumot, gravitációt, stb. Talán még ez áll közel ahhoz, amiről hantálsz, de még nem sok meggyőző dolgot tudott felmutatni általánosságokon túl"

Na mer' gondolom szuperhúrokkal meg tele vannak a fizika laborok;)

Valószínűleg Volovik munkájának eltorzított visszhangja (ld. még a pletyka terjedésének dinamikája) a forrása ennek az interneten található rengeteg "kvantum szuperfolyékony vákuum" hablatynak.

És ez mitől is hablaty?
Mert feltételeznek egy olyan nagyobb "energia/anyag/részecske" halmazt, ami csak bizonyos körülmények között fejt ki hatást.
Mi ebben az újdonság?

Tudtommal már vagy 80 éve nem ugrálnak ki az önygyilkos fizika professzorok az egyetemek ablakain, mert az atommag körül "keringő" elektronok nem sugároznak, pedig kellene!

Amúgy meg attól, mert valamilyen elmélet mögött egy szuper komplex, meg tökéletes matematikai felépítmény van, még nem biztos, hogy igaz is. (pl anno Ptolemaiosz világképe).

Az a gond, hogy a XX. szd során többször volt, hogy a mechanikusan alkalmazott matematika kisegített egy elméletet, és az ezáltal az előrejelzéseket tudott adni. De ez nem azt jelenti, hogy ettől kezdve ez már mindíg így lesz, sőt ez a megismerés egyetlen útja.

És már megbocsáss, amit te művelsz, az elméleti fizikára gondolok, az sokszor csupán "matematikai filozófia".