Susan Sontag búcsúja Népszabadság • Horváth Gábor  • 2004. december 29.

Susan Sontag elvesztette élete utolsó csatáját. A harcias írónõ, akit Amerika egyik legbefolyásosabb értelmiségijeként tartottak számon, tegnap elhunyt egy New York-i kórházban. Halálát egy öt évvel korábbi sugárkezelés nyomán kialakult leukémia okozta. Hetvenegy éves volt, ebbõl az utolsó huszonnyolcat rákos betegen töltötte.

<!-- var ord=Math.round(Math.random()*100000000); document.write(''); //-->

Sok mindenről írt szenvedélyesen. Pornográfiáról és fotográfiáról, a tudomány vagy éppen a fasizmus esztétikájáról, bábszínházról és balettről, más írókról és gondolkodókról. Mint a Los Angeles Times internetes honlapján megjelent legelső nekrológ hangsúlyozta, erősen hitt a művészet örömszerző, informáló és átalakító képességében.

Már hároméves korában olvasott, tizenhat évesen egyetemista volt, tizenhét évesen feleség, tizenkilenc évesen anya. (Fia, David Rieff ismert író.) Házassága nem tartott soká, 1959-ben elvált, és többé nem ment férjhez. Huszonhat évesen költözött New Yorkba, ahol a Columbia Egyetemen vallásfilozófiát kezdett tanítani. Ekkor jelentek meg első esszéi a Partisan Reviewban. Bármiről írt, mindig a morált kereste, nem választotta el élesen az érzést és a gondolkodást. Tizenhét könyve harminckét nyelven jelent meg. Már első, 1964-es tanulmánya figyelmet keltett, s tekintélye azóta annak ellenére is csak nőtt, hogy sosem félt szembemenni a társadalmi konvenciókkal, sőt saját táborának meggyőződésével sem.

Művészeti munkái is nagy port vertek fel, de ez semmi sem volt a politikai állásfoglalásai által kiváltott reakciókhoz képest. Egyik első nyilvános bírálója volt a vietnami háborúnak. 1967-ben azt írta, hogy Amerikát a népirtásra alapozták, arra a megkérdőjelezhetetlen feltételezésre, hogy a fehér európaiaknak joguk volt az őslakosok kipusztításával meghódítani a kontinenst. Egy évre rá Hanoiba ment, hogy megértse, miért harcolnak a vietnamiak. Kubába is ellátogatott, és szimpátiát, megértést sürgetett Fidel Castro rendszere iránt - amelyet nem sokkal rá hevesen megbírált, amiért börtönbe zárta az ellenzéki értelmiségieket. 1982-ben a Szolidaritás lengyelországi betiltását követően a kommunizmust emberarcú fasizmusként határozta meg, amivel magára haragította sok baloldali barátját. Később azért érvelt, hogy Amerika avatkozzon be, és vessen véget a Balkánon folyó népirtásnak.

A jobboldal legutoljára a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után nyilvánította Amerika-ellenesnek, amikor volt mersze bátornak mondani az öngyilkos merénylőket. Szerinte Amerika is tehetett a történtekről, mert a világ egyetlen szuperhatalmává nyilvánította önmagát, és rossz szövetségeket kötött. Sontag megengedte magának, hogy egy díjátadáskor Jeruzsálemben kritizálja az izraeli politikát. Soha, senkitől és semmitől nem félt. Legjobban olvasni szeretett. Mint egy régebbi interjúja során mondta, "az olvasásra méltó könyv tanítja a szívet".