Szeditkém, olyan szomorúan hangzol, ahelyett, hogy örülnél, hogy végre nyugalom és csend van körülötted az ezer munka helyett. Én persze egy lusta dög vagyok, anyám meg egy igen praktikusan gondolkozó racionális lény volt, aki igyekezett mindig leegyszerűsíteni a házimunkákat. Mondhatnám neki se volt hobbyja a konyha, bár remekül főzött a sütést meglehetősen unta. Tehát nálunk soha nem volt óriási felhajtás, bár beigli és valmennyi aprósütemény mindig került karácsonyra. Na és nagy család se volt, így lettem én egy magányosan is elégedett remete.

Kicsikoromban, mondjuk Rákosi elvtársék előtti időben más volt a helyzet, de akkor nem anyu csinálta egyedűl a dolgokat.