Nagyi karácsonya

 

Békés és boldog volt.. jelentem azoknak, akik ezt kívánták. Legalábbis eddig. Egykor érkezett meg a hadsereg: Ittlány, két unoka, Vej -aki viszont még hazafutott anyukához néhány órára.

 

A kislány (februárban lesz 3) fizuját kért.... És meglibbentette térig(!) érő szoknyácskáját. A kisfiú-Totó névre hallgat születése óta, mert ő tényleg Totó. Amilyennek egy Totónak lenni kell: áprilisban már két éves lesz. Sötétkék bársonynadrágban és egy sötétkék mellényben volt- csuda férfias jelenség a pasas!

Totó viharos gyorsasággal csapott le a nyáron beszerzett, s majdnem a feledésbe merült babára, annak is legkivált a bugyija váltott ki belőle óriási érzelmeket- de nem! ne tessék semmi rosszra gondolni!! Kaki!! Kaki!! kiáltással cibálni kezdte a bugyit a Totó nagyságú babáról, majd csalódottan állapította meg kaki hiányát: Nincs- mondta lemondóan, s széttárta kis kezét.

 

Ez 5 percenként ismétlődött egészen addig, amíg be nem jött Cici!! Cici!!- s rávetette magát az anyja mellére. Anya vagyok, nem Cici- oktatta még ezen a szép napon is Ittlány, de Totót nem sikerült meggyőznie.

Jött az ebéd. Tejberizst ettünk: jelszó: ne zabálj sokat, majd este....De azért igyekeztünk.

 

Totó elment "Cicivel" szobára, ahol hamarosan mély álomba merült, s mi a kislánnyal társasjátékot kezdtünk játszani. Hm... sajnos Játék igen szabálytalanul zajlott, mert Kislány nem akarta a fán hagyni a cseresznyéket, s a madárnak sem volt hajlandó adni, hiába kellett volna a szabályok szerint a szárnyassal megosztani a ropogóst...

Nem űzte hajtotta a győzelmi vágy, s én hamarosan megadtam magam a szabálytalanságoknak...

Négy órakor Naji!! Naji- csatakiáltással megjelent a színen Totó. Bumbua! Bumbua!! harsogta, mert kedvenc autóit éppen nem érte el papa asztalán. Bumbuák odaadattak neki, cseresznyék gyorsan el lettek rejtve, mert érződött rajtuk a halálfélelem Totót látva.

Hamarosan megérkezett a Jézuska. Kislány nem igazán volt oda a gondolattól, hogy találkozzon vele, így hát Jézuska vidáman tovább mehetett a szomszéd házba.

 

A fa és a csillagszóró leginkább Totót kápráztatta el. Még... még... mondta papának, de sajnos nagyi elfelejtett szórót venni, s még szerencse, hogy a díszek között akadt 2-3 tavalyi.

Miután tudtam. hogy a diavetítőt nem fogják értékelni (hisz azt sem tudják, mi az) néhány olcsóságot vettem nekik, többek között egy kis tenyérben elférő labdát, aminek az egyik felében egy kis autó van. Hát ez volt a bibi. Totó ordított: Bumbua ki!! Ki!! Mindannyiunkhoz odafutott, s szemrehányóan nézett a nagy és mindentudó felnőttekre, akik egy vacak bumbuát sem tudnak kivenni egy labdából... Az elterelés cseléhez kellett folyamodnunk, s bumbuás labdát eldugni, hogy nehogy megtalálja...

 

Az elterelés egy Tescos ajándék strandlabda lett. Igen ám, de egyformák ezek a labdák... Hát... micsinájjunk?? Kislány tudta: tegyünk rá matricákat!! A szót tett követte. Matricák feláldoztattak a Nehogyveszekedéstörjönkialabdák miatt oltárán.

Totó rendkívül gyorsan rakta fel a bumbuákat, hiszen neki külön ilyen vétetett, majd elfogyasztván azokat, feláldoztam még a Mauglisokat is. Még!!Még!! ragyogott, s lelkesen rakta a labdára. Ugyanígy kislány. De Totó kitalálta, hogy ha a

 föltetteket levakarja, akkor sokkal tovább matricázhat, s valahányszor levakart egy már föltettet, kacéran rámnézett: Najiiii? Nem?? Nem???

Aztán még elmenetel előtt hirtelen eszébe jutott a baba. Kakiiiii!! Kakiiii!! süvöltötte, s már húzta is vadul le Baba bugyiját. Nincs- csalódott megint...majd látva, hogy testvére bilit kap, a saját nadrágját kezdte ráncigálni: Kaki, Totó Kaki!! De ebből sem lett semmi.

 

Aztán elmentek.,.. Én még szedegetem az ittmaradt játékdarabokat... és várok a holnapra.. Honap mi megyünk hozzájuk, hogy megnézzük az ő karácsonyfájukat....