nilola Creative Commons License 2004.12.23 0 0 66
József Attila

ÁLOMBAN ENYÉM VAGY



A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...


Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.