Rinnek

 

Elmentél de itt maradtál.

 

Lehetett volna gombolyagodnak

hosszabb a szála,

de elvitt a soha vissza nem térő szálló idő.

 

 

Hamis halálba vetetted magad.

Be és ki folyton,

alagutunk kettős.

Röpülsz fönt a fényben, majd lelked visszahull,

Hisz míg egyik világból a másikba megyünk,

fent a tarka élet játszik el velünk,

mégis az öröklét az igazi hazánk.

 

Most evilági léted feledés folyóba merül.

Honnan jössz, merre mész,

ki tudja, milyen az a másik univerzumod,

formád legújabb otthona,

ahol nem látható a mozdulatod?