Bornysztó rossz a tapasztalati úton véghezvitt álláspontmódosítás.

A párom fogászati asszisztens egy pestmegyei kisvárosban. 3 éve helyezkedett el pályakezdőként, mondanom sem kell, hogy a lehető legkisebb, az ágazatban adható fizetésért.

Eddig önkormányzati kezelésű rendelő voltak. Szidta is a polgármestert, hogy hagyja lezülleni a fogászatot, nem fejleszt semmit.

Kitalálták, a dokiék, hogy  privatizálnak. Ígértek is fűt fát, hogy a rezidens ifj. doki, aki apuci mellett most kezdi a szárnyát bontogatni és az öreg együttesen két hellyel is szolgál, több lesz a munka, de több lesz a pénz is.

Nagy pofával hangoztattam is, hogy mennyivel jobb, ha privatizálják az egészségügyet.  Új gép, új computer, új program hajjjjh, de jó is ez...

Aztán: amióta végbement a privatizáció, azóta délutános napokon a páromat este fél kilenc előtt nem látom (munkaidő 7ig, túlóra: lófasz) tömeg hegyek, hozzák a pénzt, de az asszisztens bére maradt a kotábbi langyos szinten. Az önkormányzat precízen időre átutalta a fizut, átadta az étkezési utalványt és adott 13. havi fizetést.

Most: a páromnak úgy kell könyörögni, hogy megkapja a járandóságot. Itt állunk karácsony előtt pár nappal a 13. havi fizu lófasz, csak az ígéretek. A kajajegyet is úgy kellett kikönyörögnie.

Na szóval akkor melyik oldalon álljak???? Hmmmm??????????