Kedves Rin!

 

 

Már nem sírok, mint mikor olvastam a hírt. Csak ülök a számítógéppel szemben, ahogy Te is ültél sok-sok órán keresztül, s írtad nekünk a gondolataid. Sokoldalúságoddal, nyitottságoddal, közvetlen stílusoddal folyton kerested az élet, a halál, az értelem, a gondolkodás titkát.   

 

Utolsó előtti e-mailedben ezt írtad:

„Bár sok nyavalyám van, mégis belül teljesen békés és nyugodt vagyok. Legyen bármi, megemésztettem végre a sorsomat. És ez nagyon jó dolog.”

 

Remélem, hogy meg tudtad őrizni ezt a szemléleted a kórházi ágyban is, abban a kegyetlen fehérségben.

 

 

 Senki sem különálló sziget, minden ember a kontinens egy darabja. Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod. Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

(John Donne)

 

 

 

 

 

 

 

Utolsó leveledben még tudtál mosolyogni. Rin, vajon most honnan mosolyogsz ránk?   

 

Szeretettel: Éva