Kedves Noni!

 

"Nekem meggyőződésem, hogy ha e tudás birtokában lennénk, - gének ide, vagy oda - nem jönne ki tőbbé a sömi."

 

Na ezt hinni, véleményem szerint enyhén szólva is _óriási_ naivitás...

 

Azt elhinni, hogy csupán az érzelmi életünket rendbetéve megoldható a pikkelysömör problémája...ne haragudj.....

 

Te (és akik még ezt elhiszik) erőssen figyelmen kívül hagyjátok az összes többi tényezőt (amiből biza van jópár), amely okozza és szinten tartja ezt a betegséget, legyél te bármilyen kiegyensúlyozott lelkileg!

 

Amiket lentebb írtál, nem kevésbé tartom félrevezetőnek, mint azoknak a sarlatánoknak (vagy pénzéhes cégeknek) az ígérgetéseit, akik a semmit sem érő híg löttyükről azt állítják, hogy gyógyítja a pikkelysömört. Félre ne értsd ezt a mondatot, természetesen nem hiszem, hogy neked ezzel bármi célod lenne...én megértem, hogy te mindezeket elhiszed és meggyőződésből írtad...csakhát...

 

Az a nagy veszélye a szavaidnak, meg ennek az egész boncolgatásnak, amit ti (lelki vonalon nyomulók) végeztek, hogy ha valaki ezt elhiszi, elkezd utánatok menni és ettől azt várja, hogy majd hűde nagyon meggyógyul, vagy legalábbis enyhülnek a tünetei akkor iszonyú nagyot fog csalódni és az egésszel többet ártotok, mint használtok!

 

Visszakérdezek: teszerinted mit fog ez az ember érezni, amikor kimegy nyáron az első erősebb napsütésre és fellángolnak a tünetei? Szerinted mennyire lesz csalódott, amikor úgy gondolja, hogy "a fenébe, mindent megtettem, lelkileg kiegyensúlyozottnak érzem magam, a világon minden rendben van körülöttem, akkor miért nem múlik már ez a vacak?".....

 

A honlappal kapcsolatosan alaposan félreértettél, kérlek olvasd el mégegyszer azt, amit írtam erről. Nem azért van szükség egy ilyen honlapra, mert _én_ nem tudok valamit a pikkelysömörről és annyi eszem sincs, hogy utánakeressek bármilyen keresőben! Azért van erre szükség, amit már egyszer leírtam, kérlek olvasd el újra, mert látom, nem igazán értetted meg így elsőre.