henci2 kérlek, nagyon nincs igazad!
Ne csak magadra gondolj és ne csak magadból indulj ki! A Világon nap mint nap újabb és újabb emberkék ezrein(!) jön ki a pikkelysömör.
Gondolj csak arra, hogy Te mit éreztél, amikor először megláttad magadon és teljesen tanácstalan voltál, mert fogalmad sem volt arról, hogy mi is történt valójában!
Ráadásul ha elmentél az orvoshoz jó eséllyel az sem ismerte fel elsőre és mindenféle hülyeségre kezdett el kezelni (velem is ez történt), stb-stb...sorolhatnám a kezdeti problémákat.
Rendkívül lényeges, hogy minél szélesebb körben informáljuk a betegeket és még ennél is sokkal fontosabb, hogy a potenciális "áldozatokat" informáljuk!!!
Ha valaki nem pikkelysömörös, de itt-ott olvas róla, megragad benne valami erről a betegségről. Amikor kijön rajta már nem fogja annyira váratlanul érni, kicsit magabiztosabban áll a kérdéshez, lehetséges, hogy már ő fogja informálni az orvost annak a lehetőségéről, hogy esetleg nem pikkelyes-e, nézzen már utána az orvos...stb-stb...ezt is ragozhatnám napestig.
Ha ez már akkor így lett volna, amikor én pszoris lettem, talán (hansúlyozom: talán!) ma nem lenne tele az egész fejem vele és talán nem kezdene kijönni az egész testemen és talán nem éltem volna le az életem egy nagy részét áldozatnak tekintve magamat.
Ha már csak annyit elérünk az információ-fronton, hogy ha a betegség hirtelen, váratlanul felüti a fejét, a szenvedő alanya nem esik pánikba, tudja, miről van szó, nem érinti meg lelkileg annyira az eset, mintha egy általa ismeretlen kórral állna szemben, akkor már tettünk valami fontosat!
Nézd, én csak a saját tapasztalatomat tudom mondani: én azóta tudok megbékélten együttélni a betegségemmel, amióta egészen pontosan tudom, hogy mi is ez, hogyan és milyen hatásossággal lehet kezelni és mi a kimenetele, mire számíthatok. Amíg ezt nem tudtam, pokol volt az életem a betegség megjelenése óta.
Ezt a tudást kell mielőbb megadni az embereknek többek közt azért, hogy nekik ne kelljen ugyanezeken a fázisokon végigmenniük.
Másfelől pedig azért is fontos, ahogy már fentebb is leírtam, mert mai napság az ember az orvosokra nem igazán számíthat, magunkat kell diagnosztizálnunk és sokszor gyógyítanunk is. Arról nem is beszélve, hogy ugye maga a beteg tudja leginkább, mi a legjobb neki. De honnan tudná, ha még azzal sincs tisztában, hogy valójában mi is a betegsége, mik a jellemzői?