Hát tudjátok, jó sokatz vártunk a repülőtéren és mint egy moziban a korlát mögül figyelhetted az embereket. A legszivfájditóbb az volt, amikor családok pici gyerekekkel érkeztek, a korlát másik ooldalán meg lelkes, ujjongó nagyszülők, már kaptak is az unoka felé...a kis kölkök meg megriadva, gyanúsan figyelték, kik is ezej az emberek...teljesen idegenek voltak a nagyszüleik...hát ezért fáj az én szívem...igaz a mieink egyenlőre úgy fogadtak minket, mintha három napja és nem három hónapja láttuk volna utoljára...Jó éjszakát, szép álmokat minden valódi és leendő nagyinak meg napinak :-) Rr