Előre kérem elnézésed, ha a poén sértőnek hangzik számodra, de annyira magas a labda, hogy muszááááááááááj...

Szóval: szomorú, ha egy gyermek az anyja támasza, de még szomorúbb, ha csak az italbolttól hazáig vezető rövidke úton az.

Komolyan: engem jelenlegi élethelyzetemben az zavar legjobban, hogy a szerepek ismét felcserélődtek és én szorulok a szüleim segítségére, nem pedig fordítva. :(

De ez a téma teljesen feldúlja a topic nemes hagyományát az idétlenkedés terén, tehát hanyagoljuk! :)))