Armand_ 2004.12.14 0 0 28 Nászút A bánatommal, e hű útitárssal Elindulok majd s megnézem Velencét, Hol tenger és ég a szemedre rávall És akkor, egyszer tán boldog leszek még. Köszöntöm majd a márvány palotákat, Melyek láttodra alkonyfénybe gyúltak S a tengert, amely megcsókolta vállad S ringatta lágyan szőke koszorúdat. És megnézem a régi mestereknek Száz remekét, amelyen elmerengett Tekinteted, mint csillag a homályon S azóta szebb e sok, sok boldog álom És szőkébbek a Bellini Madonnák És derűsebb a dantei mennyország.