Hangolás tovább:
Egy harmadik dobtest típus az, amelyik erősítőgyűrűkkel van ellátva. Ez a fenti két típus előnyeit egyesíti: vagyis a vékony dobtestre jellemző sötét tónust és hosszú lecsengést, valamint a vastag testre jellemző határozott hangindítást.
Érdekes megoldás a Drum Workshop cég által alkalmazott "timbre matching" eljárás. Lényege, hogy egy szerelés dobtestjeit úgy válogatják össze, hogy a nyers, lakkozatlan testeket megütöge-, tik, és a kapott hang magasságát a dob- test belső falára pecsételik, majd olyan összeállítású szereléseket készítenek, hogy a dobtestek alaptónusa egymással harmonizáljon (pl. két test egymáshoz viszonyított hangmagassága egy nagy terc, vagy egy kvart). Így elkerülhet , hogy pl. egy tom hangzása "kilógjon" a többié közül (pl. sokkal rövidebb a lecsengése, vagy csak túl mélyre hangolva szól szépen stb.). A "timbre matching" másik nagy előnye, hogy irányt mutat arra nézve, hogy a dob milyen magasságú hangolásra reagál a legjobban (pl. ha egy felső tomba a cisz jel van ütve, akkor a dobbőrt erre a hangra hangolva teljes, kerek hangzást kapunk). Azonban ne felejtsünk el két dolgot: az egyik az, hogy a dobokra (az üstdob kivételével) nem jellemző az , hogy meghatározott magasságú hangot adnak ki, ezért a fentebb említett cisz hangmagasság csak iránymutatónak tekinthet ; a másik pedig, hogy a dobbőrök nyomóhatása hat a dobtestre is, vagyis ha egy dobot magasabbra hangolunk a dobtest jobban megfeszül, és emiatt a testhang is magasabbá válik.
A dobtest talán legfontosabb része a pereme. Ugyanazt a szerepet tölti be mint pl. egy gitáron a nyak. Nagyon fontos, hogy egyenletes, sík legyen! Valószínűleg nem lesz nehéz elképzelnünk a következőt: ha található a peremen egy mélyedés, a dobbőr kevésbé feszül itt meg, emiatt mélyebbek az itt keletkező hangok, és ez diszharmonikus felhangokat azaz "bili" hangzást eredményezhet!
Nem mindegy az sem, hogy milyen fából készült a dobtest! A legtöbb cég csúcsmodellje juharfából (maple) készül. Nem véletlenül , ugyanis ez a fafajta gazdag, kerek tónusú hangot ad.
Gyakran használt fajta a nyír is (angolul: birch, néha szokták helytelenül "birs"-nek fordítani, de a birs egy gyümölcsfa, amiből nem készítenek dobtestet!). Erre a fajtára a valamivel "tömörebb", kontrolláltabb, kevésbé átütő hangzás a jellemző. Jojo Mayer szavaival élve: a juhar hangzása inkább "bumm", míg a nyíré inkább "tang". (Oké, ez így leírva meglehetősen furcsa, de ha megpróbáljuk hangosan kimondani, akkor könnyebben el tudjuk a hangzásokat képzelni!). Juharfát használnak pl. a már említett Drum Workshop, Pearl MMX, MRX, SRX, Tama Starclassic Maple, Tama Artstar Custom, Yamaha Maple Custom, Premier Signia, Mapex Orion Custom, Sonor Designer Maple, stb. dobok készítéséhez. Nyírfából készül a méltán híres Yamaha Recording Custom szerelés, vagy pl. a Pearl BRX, Tama Starclassic Performer Birch, Yamaha Birch Custom Absolute, Premier Genista, Sonor Designer Birch dobok. Használják még a bükkfát (beech) is pl. Yamaha Beech Custom, valamint az afrikai mahagónit pl. Pearl MHX-ez szerintem egy nagyon jó dob! -, vagy számos régi, azaz "vintage", vagyis "veterán" dob készült még ebből a fajtából, pl. némelyik régi Ludwig, vagy Slingerland. Mindkét fenti fafajtára a juharénál valamivel sötétebb, de kicsit "szárazabb" tónus jellemző.
A fentiekben a legjobb minőségű, és ezért a legtöbbünk számára nem megfizethető árú dobszerelések gyártásához használt fafajtákról esett szó. A közégés alacsony árkategóriájú dobtestek gyártásához általában fülöp-szigeti mahagónit, nyárfát, hársfát, vagy valamilyen másfajta trópusi keményfát használnak. Gyakran előfordul az is, hogy a test legbelső rétegét nyírből, juharból, vagy mahagóniból készítik a szebb látvány és a jobb hangzás érdekében. Természetesen az ilyen dobtestek nem nyújtanak annyira teljes hangzást mint a juhar-, vagy nyírfából készültek, főleg a közép- és a magas tartományú felhangok és a rövidebb lecsengés jellemzőek rájuk, de könnyen elképzelhető, hogy egy gyakorlatlanabb hangmérnök könynyebben tudja hangosítani őket ("Búg a dob!" - minden dobos rémálma! Aki felvilágosítással tud szolgálni, hogy hazánk hangmérnökei tisztelet a kivétel nek - miért akar nak minden tom ból kartondob hangot varázsolni külön jutalmat kap!). Ha a fenti dobtestekből inkább a mély tartrományú hangokat akarjuk előcsalogatni akkor kétrétegű bőrök használatát javaslom (erről később még lesz szó bővebben!).
Nemcsak fából nem fémekből acél, sárgaréz, b alumínium stb.) készítenek - elsősorban pergődob - testeket. A különböző fémek hangkaraktere eltér egymástól, de mindegyikre jellemző, hogy "agresszívebb", átütőbb, de kevésbé "meleg" tónust kapunk mintha egy fatestű dobot használnánk.
Különböző műanyagokat is felhasználhatnak dobtestek előállítására. A hang karaktere általában kevésbé "meleg" mint a fa, és kevésbé átütő, mint a fém dobtesteké, de a hang lecsengése igen hosszú lehet!
A továbbiakban a dobbőrök hangtulajdonságait vesszük szemügyre. Napjainkban a bőröket általában műanyagból gyártják elsősorban a levegő páratartalmára való érzéketlenség, valamint az alacsony ár miatt. A választék sokfélesége zavarbaejtő, de, hogy könnyebben eligazodjunk a következő kategóriákba soroljuk őket:
1. Egyrétegű dobbőrök. Pt. Remo Ambassadort,
Diplomat; Evans Gi, stb.
2. Kétrétegű dobbőrők. Pl Remo Emperor, Pinstripe; Evans G2, stb.
3. Érdesített felületű dobbőrök. A fenti típusok mindegyike kapható sima, azaz átlátszó, illetve érdesített, fehér változatban is. A sima változatok némelyikét gyártják még fehér, fekete, és néha egyéb, különleges-pl. ezüstszínekben is.
4. Tompított dobbőrök. Többféle módszert használnak. Pl a Remo CS (CS = controlled sound, azaz "szabályozott hangzás") esetében a bőr közepére egy azonos anyagból készült korongot ragasztanak; a Remo Rowerstroke esetében a tompító hatást a bőr szélén elhelyezkedő gyűrűvel érik el; a Remo Pinstripe két rétege között epoxigyantaréteg található a széleken; az Evans Hydraulic két rétege között vékony olajréteg helyezkedik el.(Viszont a közhiedelemmel ellentétben a Remo Pinstripe nem "olajbőr"! A két réteg között nincs olajfilm!) Az Evans cég gyárt még olyan dobbőröket a "dry" megkülönböztető jelzéssel, amelyeken a tampítögyűrű fölötti rétegen apró lyukak találhatatók, és az ezeken kiáramló levegőrövidebbé teszi a lecsenegést.
5. Állatbőr utánzatok. Pl. Remo Fyberskyn, Reinessance, Suede, stb.
6. Nagy igénybevételre tervezett bőrök. Pl. Remo Falams, amely gyártásához kevlárt használnak. Ebből az alapanyagból készülnek a golyóálló mellények is!
7. Rezonátor bőrök. Pl. Remo Ambassador Snare, Diplomat Snare, és egyéb pergősdob alsó bőrök, de az Evans cég gyárt Resonant névvel tom-tom rezonátor bőröket is.
A továbbiakban vizsgáljuk meg a fenti típusok hangkarakterét!
Egy egyrétegű 'bőr éles hangindítással, felhangokban gazdag hangszínnel, és hosszú lecsengéssel rendelkezik. Ezzel szemben egy kétrétegű bőrt használva "kerekebb" hangindítást, kevésbé gazdag felhangokat, "melegebb" tónust, rövidebbb lecsengést, azaz valamivel "vastagabb" hangot kapunk. Ha abban az irigylésre méltó helyzetben vagyunk, hogy pl. egy juharfából készült szereléssel rendelkezünk, akkor egyrétegű bőrökkel konkrét, éles hangindítást és telt lecsengést kapunk, a dobtestek biztosítják a hangzás "melegségét" és "kerekségét". Ezzel szemben, ha egy "átlagos" szerelésen játszunk, akkor kétrétegű bőrök használatával könnyebben érhetjük el a mélyebb tónust. Ez utóbbi bőrtípusokat javaslom a "rockosabb" hangzás eléréséhez, illetve, ha a bőrök tartóssága az elsőrendű szempont. Tom-tom alsó bőrnek viszont minden esetben egyrétegű bőrt ajánlok (kivéve esetleg, ha "üveg", azaz műanyagból készült szerelésünk van), mert alul is kétrétegű bórt használva könnyen "doboz" hangot kapunk (eléggé viccesek ezek a jelzők, nem?).
Egy érdesített, azaz bevonattal rendelkező bőr valamivel élesebb hangindítással rendelkezik, mint egy sima, valamint a bevonat tompító hatásának köszönhetően "lágyabb" tónust és rövidebb lecsengést kapunk. Valamint érdes bőrt érdemes a pergődobunkra választanunk, ha seprűvel is akarunk játszani rajta.
A különféle tompított bőrök, mint ahogy ez a nevükből is kiderül, rövidebb lecsengésű hangot állítanak elő, az állatbőr utánzatok pedig mind megjelenésükben, mind hangjukban az állatbőrre jellemző sötétebb tónusú, de ;,szárazabb" hangszínnel rendelkeznek.
A kevlárból készült bőrök sokáig bírják a nagy igénybe vételt de nem rendelkeznek túl "gazdag" hangszínnel, kissé "doboz" tónusúak, elsősorban pergődobra javaslom használatukat.
A dobtesten és a bőrökön kívül a káva is befolyásolja a hangzást. A leggyakrabban használt típust fémlapból, sajtolással állítják elő. Minél vastagabb anyagot használnak, annál kevésbé hajlékony a káva, ezáltal könnyebben hangolhatunk. Gyártanak kávát öntvényből is ezekre a sokkal magasabb ár mellett a "szárazabb" hangzás, kevésbé komplex felhangok, valamint az élesebb hangindítás jellemzőek.
Ezek után vizsgáljuk meg röviden, hogy a dobok felfüggesztése hogyan befolyásolhatja a hangzást! Elsősorban a magasabb árfekvésű szereléseknél alkalmaznakaz utóbbi évtizedben olyan tom-tom felfüggesztést, hogy a dobot a tartójához rögzítő alkatrészt nem közvetlenül a dobtestre erősítik, hanem valamilyen fémből készült alkatrésszel a kávához, vagy a hangolócsavarokhoz. Ilyenek pl. a Purecussion R.LM.S., Pearl OptiMount, LS.S., Tama Starcast, stb. Alkalmazásukkal a tartók által keltett zavaró, magas felhangok nagy ; mértékben csökkenthetők, ezért kevésbé, vagy egyáltalán nem kell tompítást alkalmaznunk a tomokon. Két zavaró mellékkörülményre kell azonban figyelnünk: az egyik az, hogy az ilyen felfüggesztéssel ellátott dobok lehet, hogy jobban mozognak az ütések hatására, mint egy hagyományos; a másik pedig az, hogy nagyobb dobtokra van szükségünk, hogy elférjen a dob is, meg a felfüggesztése is.
Most pedig elemezzük, hogy mikénz hat a teremakusztika a hangzásunkra Több tényezőt kell figyelembe vennünk ilyenek pl. a terem mérete és alakja, falfelületek burkolata, sőt még az is hogy hányan tartózkodnak benne! Ha nagy méretű teremben játszunk, és ne mikrofonozzák a szerelésünket, alkat inazzunk valamivel magasabb hangolás és ne tompítsuk a dobjainkat! Ez elősegíti, hogy a dobolásunk ne vesszen el az erősítők hangja között. Ha kis teremben játszunk, vagy a falfelületek nagyon visszaverik a hangot, alkalmazzunk egészen mély hangolást és tompítsuk le a dobokat jobban, mint általában. Ha tehetjük, használjunk kisebb testű dobokat, hogy ne legyen túl mély a dobok hangja. Ha mikrofonozzák a dobunkat, tegyünk a hangmérnök kedvére, még akkor is ha nem tetszik az a hangzás amit a dobok mögött ülve hallunk nekem áltaIában egyáltalán nem szokott), ugyanis a mikrofonok más hangot "hallanak" mint a fülünk! Az erősített dobhangzás remélhetőleg illeni fog a zenéhez. (Na igen; Amit még mindig nem értek az az, hogy miért szólnak jól a dobok akkor ha a hangmérnök azt se mondja, hogy bikkmakk, csak beteszi a mikˇ rofonjait; és miért borzalmasan, ha előbb elmagyarázza, hogy hogyan kell hangolni, esetleg még azt is, hogy hogyan doboljunk, majd ezután következik a fentebb ismertetett "búg dob" kezdetű rémtörténet. Ne értse féli senki, nem utálom a hangmérnököket csak éppen ilyen téren sajnos több rossz tapasztalatot szereztem mint jót, és erre a problémára nem tudok jó megoldást, mert vagy az történik, hogy összeveszünk a hangmérnökkel és utána ezért rosszul szól a hangszerünk, vagy pedig az, hogy hagyjuk, hogy csinálja a dolgát akkor pedig azért.)
E kis kitérő után kezdjünk végre hangolni! Kezdjük mondjuk azzal hogy egy kisebb méretű tom-tomra új bőröket teszünk!
Először tegyük a dobot valamilyen vízszintes felületre. Ezután helyezzük a dobbőrt a dob tetejére, majd erre a keretet a hangolócsavarokkal.
