Ha ennyire belejöttünk, akkor legyen: probléma nem csak a mérés pontatlanságával, hanem az utólagos elszámolással is bőven van. Megpróbálom megmutatni egy példán keresztül, miért is bukik el a költségosztós elszámolás pár év alatt. Legyen pl egy háznak 4 egyforma lakása: A, B, C és D. A fűtési szezonban mérik a ház összes hőfelhasználását, és ezt a 4 lakás között légköbméter arányosan osztják szét (átalány). A szezon végén pedig leolvassák a költségosztókat és aki többet fogyasztott, azzal befizettetik a differenciát, a takarékoskodó meg visszakapja. Persze a szaldó nulla, hiszen a ház egészében pont annyit fizetett be a szezonban, amennyit fogyasztott.

Legyen minden évben az összfogyasztás 60 egység, azaz lakásonként az átalány 15.

 

1. év:

A fogyaszt 10 egységet

B => 12

C => 18

D => 20

Év végén mindenki megkapja az elszámolást, azaz C és D befizet, A és B visszakap.

Csakhogy ekkor _logikusan_ C és D úgy dönt, hogy visszatér átalányba inkább, mert úgy olcsóbb (ezt pl úgy teszi meg, hogy egyszerűen nincs otthon, amikor le akarják olvasni a költségosztóját).

 

2. év:

A => 10

B => 12

C => 18

D => 20

Viszont az elszámoláskor C és D 15-tel megy az átalány miatt, így a maradék 30 A és B között oszlik 10:12 arányban, azaz A-ra jut 13,6 B-re pedig 16,4, miközben pont ugyanannyit használtak el, mint az 1. évben. Persze B is átlép átalányba a következő évtől, A-nak meg nem marad más választása.

 

Mi a tanulság? A pazarlóan fűtők miatt lassan az egész ház visszatér átalányba, azaz az egész korszerűsítés értelmét vesztette. Ennek egyetlen ellenszere van: egyedi és valós hőmennyiségmérők lakásonként, és egyedi szerződés a szolgáltatóval.

 

Tud valaki ilyen módom végrehajtott korszerűsítésről?