Na, minden visszatérhet a régi kerékvágásba.

Így nekem is jut idő arra, hogy kicsit elméleti kérdésekkel foglalkozzunk.

Így látatlanban lemerem fogadni, hogy sokszor megmosolyogjátok az itteni "szerencsétlenkedésünket".
Itt kifejezetten a szakmázós részekre gondolok.

Mivel az olvasók között vannak magas beosztásban dolgozók, így abban is biztos vagyok, hogy nincs afelől kétségetek sem, hogy 100%-osan tudjátok, hogy mi folyik kint az utcán, hogy merre tartunk, hogy mi a véleményünk, hogy milyen a hangulat!
Félek, hogy illik az a jelző rátok, hogy burokban vagytok.

Számotokra annyira egyértelmű, ami velünk történik, hogy értetlenül álltok a negatív hangvétel előtt.

Eljutottunk oda, hogy nincs elégedett taxis, nincs olyan taxis, aki mint céghez ragaszkodjék.
Remélem a nagyobb cégek vezetői nem annyira naivak, hogy azt higgyék, ott minden rendben!

Nincs rendben semmi!!!
Talán ott pillanatnyilag több a munka, de nem elégedett senki!
Az első adandó pillanatban ki fognak ugrani!!!
Ami meg az utasokkal történik, na az kész tragédia!!

Kihalófélben az utas párti taxis!!!

Minden cég ingatag lábakon áll, ezt teljes biztonsággal kimerem jelenteni!

Kutyába sem vesztek minket, mi csak azok vagyunk számotokra, akik havonta 2x megjelennek és befizetjük, a ránk kirótt terhet!
Mi azok vagyunk számotokra, akiket agyon kell szabályozni, hogy működjünk!!!
Mi vagyunk a megvetendő példa, mi vagyunk a lenézettek tábora!

Minket nem véd senki, nekünk még a társadalom legalján lévő emberrel szemben sem lehet igazunk, amennyiben az utas!!!

Mink vagyunk azok, akiket számon lehet kérni, akiket el lehet számoltatni.

Ti mikor számoltok el nekünk??

Mikor számoltok el feleségeinkkel, gyermekeinkkel, elhanyagolt szüleinkkel?
Mikor juttok el odáig, hogy most már minket is hagytok élni, keresni?
Mikor jutunk eszetekbe, amikor pénteken leteszitek a lantot, hogy nekünk nincs hétvégénk, nekünk nincs ünnepünk??

Amikor majd a himnuszt hallgatjátok szilveszter éjfélén, akkor gondoltok-e azokra a kollégákra, akiknek a családja nélküle koccint, mert a családfő, az apa, a férj éppen a ti általatok adott, kreált, kikényszeríttet kedvezmények következtében keletkezett hiányt, próbálja pótolni ???

Amikor azoknak a kollégáknak a fényképét nézitek, akik 40-50 évesen meghaltak, akkor éreztek-e bűntudatot, érzitek-e, hogy ezért ti is felelősök vagytok?

Amikor nyaralni mentek, akkor gondoltok-e arra, hogy van olyan taxis, aki 10 éve már a Balatont sem látta?

Nem akarok, nem merek én válaszolni, hiszen nem tudom elfogadni, megérteni, ha a válasz nemleges.

Tudnotok kell, hogy felelősök vagytok, tudnotok kell, hogy a mindennapjainkat meghatározzátok, minden lépésetekkel !!!

Xemérmes ingerülten azt írta : zabálás!!!

Hogy rossznak írta, az egy részletkérdés, bár nem elhanyagolható.
Hiszen mi vált ki egy ilyet?

Az elkeseredettség, a kilátástalanság !!!

Mi is érző emberek vagyunk, nekünk is vannak álmaink, mi is szeretnénk megélni-átélni gyermekeink felcseperedését.

Mi is szeretnénk unokákat, mi is szeretnénk a halál előtt kicsit élvezni az életet!!!

Mi, akik dolgozunk, akik fizetjük a ti minden napi kiadásaitokat.
Mi, akiknek a pénzéből megvalósíthatjátok álmaitokat, megélhetitek gyermekeitek felcseperedését, és akiknek a pénzéből veszitek az ajándékot, az unokáitoknak!!

Mi "A" taxisok!!!

Most két cég egymástól függetlenül engedélyezte az ott dolgozó taxisok kérésére, hogy az ünnepre való tekintettel magasabb tarifát használhassanak.

Ezzel segítve az utasok közlekedését az ünnepek alatt, segítve a diszpécserek munkáját, és kissé elismerés gyanánt, a nem ünneplő taxisok felé.

Ma 2004-12-13.-a van, hétfő.

Amelyik cég lépni akar, amelyik cég be akarja vezetni ezt a lépést, az még bőven megteheti !!!

Nagyon tévednek az urak, ha azt hiszik, hogy mi félünk!!!
Nincs mitől félnünk, hiszen semmi rosszat nem tettünk!!!
Adtunk!!!!!!!

Adtunk esélyt az utasnak, adtunk a diszpécsereknek, és adtunk a taxisnak.

Azoknak, akiktől mi, vagyis önök kapnak!!!


Köszönöm, hogy végig olvasták, és remélem senkit nem bántottam meg.

Azt még jobban köszönöm, ha el is gondolkodnak rajta, mert akkor már valamit sikerült elérnem.

Amennyiben most is csak mosolyognak, akkor meg szereztem egy-két kellemes percet maguknak…

Én… csogu, többet nem tehetek.