Szia Zola!

A T-64 (tudom van bennem némi elfogultság) egy kiváló harckocsi volt a maga idejében! Rendszerben állásának időtartama alatt rengeteg mítosz lengte körül, s talán ezek a mítoszok teszik még most is érdekessé sokunk számára.

De azért voltak hibái. Ezen hibák kiküszöbölésére közel egy időben két új típust is kezdtek fejleszteni, az egyiket a Vendiktov vezette uráli tervezőintézetben, ebből az Objekt 172, ill. 172M kísérleti típusból lett a T-72. A másik, a leningrádi Morozov tervezőiroda által előállított eszköz, az Objekt 219, melyből a T-80-ast fejlesztették ki.

A T-64 ellendugattyús, 5 hengeres dízelmotorja, mely sokunk számára műszaki csemege, okozott azért gondokat az üzemeltetés során, emiatt a T-72-est 12 hengeres dízel "V"  motorral, a T-80-ast gázturbinával látták el. Mivel mindkét felváltó típus tömege meghaladta a T-64-esét, a futóműnél nagyobb méretű, kettős, gumírozott futógörgőket használtak. A T-72-esnél más rendszerű töltőautomatát építettek be. Mindkét típusnál változtattak az irányzó infra sugárvetőjének helyzetén, mely visszakerült a korábbi (T-54, -55, -62) típusokhoz hasonlóan a lövegtől jobbra. Egyúttal módosítottak a torony menetközbeni rögzítési módján, mely a T-64-nél úgy volt megoldva, hogy a párhuzamosított géppuska csöve pont a vezető fejére célzott (kiemelt üléssel történő vezetés esetén).

Azóta persze mind a T-72-nek, mind a T-80-nak elég sok modifikációja megjelent és természetesen a még rendszerben álló T-64-eseket is korszerűsítgették. A T-80-nál egyebek mellett pl. visszatértek az ellendugattyús motorra is. De ez már mind mind újabb történet :o)

Üdv: below