ÁcsNóra, igazad van, nagy bölcs emberek voltak, s sajnálom mazsit, hogy ő nem tudja gyerekeinek a nagyszülőket hagyományozni.
Az én családom nagyapái "féloldalasak": apai nagyapámra alig emlékszem, 4 éves voltam, mikor meghalt, csak a családi legendárium őrzi, hogy nagyon szeretett, főként cukkolni. Állítólag a pepita szó, melyet Anyuvarrta szoknyámról kellett volna megtanulnom, folyton petyitára sikeredett, - s mely később hasonulás után a családi becenéz alapja lett - nagyon tetszett neki, állítólag napjában többször kicsikarta belőlem, mígnem megunva a " Le vagy sz..va Nagytata!" jött ki belőlem. Nagyon meg volt elégedve, hogy okos a gyerek, nem hagyja magát froclizni. Cipész volt, a suszteráj szaga a búbossal és a kuckóval mind a mai napig itt van velem.
A nyáron mentünk falulátogatóba, hogy a gyerekeim is ismerjék, hogy honnan jövök.
Az anyai nagyapám lakosságcserével került határontúlra, mint jó tót atyafi. Csak engem engedtek hozzá ki, 5 évesen, ismerősökkel utaztattak Anyámék 500 km-t.
Csináltatott ott fotót kettőnkről és szép írással írta, hogy ne feledjem el őt...Nem is feledte el senki a családban, a házára évekig emlékeztem, míg el nem vitte a dunai árvíz...
Amerikát megjárt ezermester parasztemberként él a képe. Szép, bölcs öregember volt.