Halló, Nagymamák és Leendő Nagymamák!

Éppen nagyanyai mivoltomból fakadóan sürgős sütni valóm van, de ez már csak nem fér belém:
Amikor a lányom megszületett, érvényesen elmondható volt: "Mondd meg lányom a lányod lányának, hogy sír a lánya..." 5 élő nemzedék vehette körül a bölcsőt! Közülük sajnos leghamarabb az én nagymamám - az ő dédnagyanyja halt meg.

Nekem is több dédszülőm és nagyszülőm, sőt egy ükszülőm is élt, amikor születtem, de akihez legjobban kötődtem, éppen ő, "Mama"... Így hívtam, nálunk azóta is van mindenféle titulus, de MAMA csak ő volt!
A férjét elvitték malenkij robotra, ott maradt egy kamaszlánnyal és egy komoly gazdasággal. Megbírkózott mindennel. Sokáig várta haza az urát, aki eltünt, akiről ma se tudjuk, mi történt vele. Aztán elszánta magát és újra férjhez ment, de alig éltek együtt, el kellett temetnie férjét.Ismét egyedül maradt.
Aztán harmadszor is férjhez ment - a család legnagyobb meglepetésére. Akkor olyan idős volt, mint most én. Emlékszem, egy kicsit én is csodálkoztam, (18 évesen az ember mindenkit öregnek lát), de nagyon szurkoltam neki! Azt hiszem, utolsó éveiben boldog volt.
Ő maga úgy halt meg, hogy a munkából egyenesen bement kórházba és soha többé nem jött ki.61 éves volt, az én életemben az első közeli halott, évekig nem tudtam elgyászolni.

Nagyapákkal rosszabbul áltam. Közülük az anyai dédapámra és az apai nagyapámra emlékszem.
A dédapám édesanyámnak volt a "minden", sok időt töltött vele, őt a dédpapa tanította meg egy csomó dologra, többek között hímezni is!. Én már kevés időt éltem vele, ügyes kezére, és kevert magyar-német beszédére emlékszem.
Az apai nagyapám viszont hosszúéletű, még a lányaim számára is eleven emlékű nagyapa volt.
Bölcs, sokat olvasott (!) parasztember ... Tőle, és az apámtól tudom, hogy a parasztember a legokosabb a világon...:-)
Kedves városiak, jól olvassátok: nem buta, bunkó, hanem okos és bölcs.. :-)
Én tényleg ezt láttam gyermekkoromban!
Mert a gazdálkodónak egyformán értenie kellett a növényekhez, az állatokhoz, a meteorológiához, a kereskedelemhez, tudni kellett "orvosolni" az állatokat, világra segíteni a kisborjút, a kiscsikót, tudni kellett, mit, mikor, hová vessen, mikor szántson, mikor arasson...
Most pedig, a paraszti élet dícsérete után, tényleg elmegyek sütni az unokáimnak!
:-)