Az a jó benne, hogy tanmeseszerűen "alkalmazható".

A gyerek kinevetheti a félelmeit, beláthatja a hibáit, annélkül, hogy papolni kellene neki, és piszkosul élvezi az előadást, amikor a mama, papa morog, visít, hörög, ugat, jajjgat, nevet, vinnyog, prüszköl, pofákat vág:), stb. azaz eljátsza a sztorit. Azért volt jó a nagyihoz helyezni, mert így egy kicsit messzebbről szemlélhette a történést.

Erre utólag jöttem rá, nálam ez elég ösztönös ráérzés volt.

Én is élveztem az előadásokat, és a fantáziámat is kiélhettem:))), Fiacs meg adta az újabb tippeket!