Ez az egész tulképp a ht-król szólt volna, de mindig Erdélynél kötünk ki. Nem véletlen. Abba kéne már hagyni a környező országokkal meg a németekkel való példálózást, hogy bezzeg... az ugyanis teljesen más. A németeket a II. vh után kettészakították, az újraegyesítésnek a szovjet birodalom összeomlása után semmi akadálya nem volt, nem érintett más országokat. A csehek meg a szlovákok a szétválást egymás között meg tudták oldani, magánügyük, kinek mi köze hozzá? A Jugoszláviát alkotó kis délszláv területek kibújása a szerb uralom alól nem ment ilyen szép békésen, de az is csak az egykori Jugoszlávia területén élőkre korlátozódott. Kárpátalján kisebb a magyar lélekszám, és ők egyébként is nagyon normálisan gondolkoznak az egészről: minden segítségnek, könnyítésnek örülnek, velünk együtt keresik a lehetőségeket a határ átléphetőségére, a rendszeres kapcsolatra, stb. Erdély az, ami nem ilyen egyszerű, ugyanis egy már korábban is folyton változó, vitatott státuszú, milliós magyar népességgel bíró egybefüggő területet a mocsokbéke Trianonban egyszerűen átadott egy másik országnak. Ezzel a probléma örökre nemzetközivé vált, így nem lehet egy tollvonással megszüntetni. Amikor láttam a Szörényi-Bródy darab csíksomlyói előadását, azt mondtam: megtört a jég, magyar zászló, magyar himnusz, székely himnusz, tömegrendezvény tévéközvetítéssel, most már lehet valamit kezdeni az együttműködéssel komolyan is. Ezt az esélyt rombolták le évtizedekre azok a felelőtlen önérdektől vezérelt szűklátókörű nemzetmentő handabandázók, akik képtelenek öt sornál többet egyszerre elolvasni és felfogni bármiből. Jelszópártok, nylonhazafiak! Ennyi.